Rosta Péter Mentori óra – World Press fotókiállítás

2014. szeptember 25.

world-press-photo-logo

Kiállítás 3in1 – avagy a World Press

Idén rendezték meg 33. alkalommal a World Press-t Budapesten. A kiállításra több mint ötezer fotós küldött, közel százezer pályaművet, 132 országból. A nemzetközi zsűri Amsterdamban ülésezett, hogy kiválogassák az idei díjazottakat. 52 díjazott született, 25 országból. Na de hagyjuk a számokat. A kiállítás célja ugyanis, hogy tanító jelleggel megmutassa nekünk az elmúlt év fontosabb eseményeit: tragédiákat, sporteseményeket, fontos híreket, vagy örömöt, bánatot, sikert, sikertelenséget, igazságot és gazságot, és még sorolhatnám.

A megnyitó 17:00-kor kezdődött, mi addigra össze is gyűltünk a bejáratnál. Befelé menet a kezünkbe nyomtak egy-egy prospektust, amiből többek között az derül ki, hogy okostelefonra letölthető egy alkalmazás, úgynevezett kiállítási kalauz, amivel a képaláírásokat is meghallgathatjuk angolul. Ha rendesen kiterítjük a brossúrát, még a facebook-os „készíts selfie-t a kedvenc képeddel” WP játékról is tudomást szerezhetünk a lap aljáról. Még Peter Turnley megnyitó szövegét is mellékelték magyar nyelven.

Rengeteg féle kép tárult elénk, hatalmas méretben a Néprajzi Múzeum aulájában. Valóban láthattunk szenvedést és nyomort a képeken, még szerencse, hogy nem sorrendben kellett haladni, hanem kószálhattunk a teremben kedvünkre. A vidámabb képeket hátrébb rakták, bizonyára a kellő hatás elérése érdekében. Aki szorgalmasan és türelmesen végignézte mindet, és még az oda való történetet is elolvasta, egy bő másfél órát biztosan eltöltött odabent. Nekem kedvenc képem nem volt, csak kedvenc történetem a törmelékek között heverő, nőt ölelő férfiról, akiknek egymáshoz való viszonya ismeretlen, s mind a ketten halottak. Megrázó és megrendítő, de ilyet minden évben kiállítanak. Izgalmas volt-e? Művészi képek voltak, de engem nem fogott meg. A sorscsapásokon kívül életcélokat és kihívásokat is láttam a paravánokon, valamint természetet, amik jóval élettel telibbek voltak és jobb érzéssel töltötték el az embert. A kiállításhoz tartozott ugyanis egy képválogatás „Világ sárga keretben” címmel. A Nat Geo legjobb képeiből.

Harmadmagammal tovább is álltam, az egyik folyosón elindulva egy bicikli kiállításon találtuk magunkat, ami interaktívan sokkal élvezhetőbb volt. Ott inkább tárgyakat állítottak ki: fogdosni, tapogatni, kipróbálni is lehetett dolgokat, de ami ez után következett, nálam az vitte a pálmát. Az emeleten a már említett Peter Turnley fotósorozata várt minket „Francia csók” címmel. A művész úr a világot járva rengeteg dolognak volt szemtanúja, legyen az geopolitikai vagy történelmi, ám az élet vidám oldala sem kerülte el figyelmét. A sorozat ugyanis csodás fekete-fehér képekből áll, az élet romantikus hétköznapjaiból, félhomályban, harmonikaszerűen elrendezve. Ő maga még oda is jött hozzánk azzal a kéréssel, hogy közös képet szeretne pár helyi fiatal lánnyal. Egyikünket még képnézegető fotómodellnek is felkérte.

A World Press-t is érdemes megnézni, mindenképp, ám aki betér oda és keresztül jutott a világ sorsán, mindenképpen menjen fel megnézni a francia fotókat. Lezárásnak tökéletes, felüdülés a léleknek.

Takács Emőke

2014-09-25 17.10.47 2014-09-25 17.10.50 2014-09-25 17.16.45 2014-09-25 17.17.05 2014-09-25 17.17.10 2014-09-25 17.17.13 2014-09-25 17.45.37

Posted on October 10, 2014, in MENTORI PROGRAM and tagged , , . Bookmark the permalink. Leave a comment.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: