Monthly Archives: January 2015

Dumb és Dumber kettyó kritika

Mikor megtudtam, hogy elkészül a Dumb és Dumber folytatása méghozzá az eredeti stáb részvételével, megörültem. Tudtam, hogy amit a Farrelly testvérek rendeznek, az rossz nem lehet. A mostani vígjátékoktól eltérően, azt hittem, hogy ez más lesz és ugyanazt a stílust fogom viszontlátni, mint az összes többi Farrelly-féle vígjátékban. Sajnos tévedtem, részben. A két film meg sem közelíti egymást. Ha belegondolok, akkor sajnos nem is lepődtem meg annyira. A mostani vígjátékok kicsit sem hasonlítanak a 10 évvel ezelőttiekhez. Vannak kivételek, de ez a film nem tartozik bele. Ahogy a két történet között, úgy a két film között is összesen húsz év telt el, de úgy látszik, hogy ez sem volt elég ahhoz, hogy egy épkézláb történetet hozzanak össze. Konkrétan érezni lehetett rajta az izzadtság szagot. Feltételezem, hogy nem a rajongók kegyeit keresték, mikor megalkották ezt a filmet. Ilyen erővel kitalálhattak volna valami újat is, nem pedig hozzányúlni egy klasszikushoz.

Dumb_es_dumber_kettyo_2
Ez alatt a húsz év alatt semmit sem változtak a karakterek. Ugyanolyan együgyűek, mint a régebbi kalandjukban. Maga a történet úgy kezdődik, hogy Dumb (Jim Carrey) egy szanatóriumban tengeti mindennapjait. Eközben mindenkori barátja Dumber (Jeff Daniels), aki mindennap látogatja, éppen új vesére vár, amelyre nagy szüksége van. Pár órával később kiderül, hogy van egy lánya, aki éppenséggel jó lehetne vesedonornak, így kezdetét veszi az újabb kaland a lány megtalálása érdekében. A két történet részben követi egymást. Azért részben, mert úgy gondolom, hogy nem egy nyilvánvaló fonalat vettek fel. Aki csak homályosan emlékszik az első rész történéseire, nem igazán tudja hová tenni a mostani történet kiindulópontját. Így az egész film értelmetlenné válik a számára. Az ötlet kitalálása és megvalósítása között elég rövid idő telt el, így nem volt elég idő ahhoz, hogy teljesen kiforrjon. Meg kell hogy mondjam, elég váratlanul jött a második rész alapötlete, és alighogy megszületett, már hozzá is láttak a megalkotásához. Így sem filmet készíteni, sem pl. országot kormányozni nem lehet. Ebből is látszik, hogy valami nagyon is sürgette őket, és az biztos, hogy az nem csupán a nézők szórakoztatása volt. Nem azt mondom, hogy nem lehetett volna egy jó második részt készíteni, csak nem ilyen kapkodva, mert sajnos ez a rohammunka rányomta a filmre a bélyegét, dehát tudjuk, a pénz nagy úr.
Néhány szó a színészekről. A két főszereplőn természetesen látszik az idő múlása, de a színészi játékuk és a habitusuk mitsem változott az első rész óta. Mindketten zseniális színészek, ez tagadhatatlan. Az is nagy szó, hogy a két filmben, ugyanazt a formát tudták hozni. Ebben nem volt változás. Látszott rajtuk, hogy élvezték a forgatást. De miért is ne élvezték volna? Mindketten magas fokon akarják szórakoztatni az embereket és ahogyan régen, úgy most is sok felkérésük van. A két főszereplőn kívül, természetesen új arcok is megjelentek a filmben. Egyik-másikat viszontláttam más filmekben, de néhányan ismeretlenek számomra, így nem igazán tudom értékelni őket. Akiket viszont ismerek, az Rob Riggle és Kathleen Turner, akik mindketten nagyon jó színészek és zseniális komikusok. A többi színész általában sorozatokban tűnt fel, ott bizonyították tehetségüket, nyilván így esett rájuk a választás.

Dumb_es_dumber_kettyo
Néhány szóban a rendezőkről is „megemlékeznék”. Azon kívül, hogy szerintem a Farrelly testvérek az egyik legtehetségesebb rendezőpáros, most igazán mellényúltak. Kreatívabbnak gondoltam volna őket. Annyi ötletes és főképp humoros filmjük van, hogy simán kitalálhattak volna egy újabbat. Egy új film is hoz annyit a konyhára, mint egy második rész, talán még többet is. De ha már erre adták a fejüket, miért nem lehetett volna még egy kicsit várni az elkészítéssel. Ha megvan egy ötlet, nem kell azonnal vászonra vinni. Egy évet még igazán várhattak volna vele. A legrosszabb ötletük az volt, hogy bevették Sean Anders-t, (Förtelmes főnökök 2, Apa ég!) forgatókönyvírónak. Nem azt mondom, hogy ő nem egy jó rendező-forgatókönyvíró, de teljesen más stílust képvisel, mint a Farrelly testvérek. A premierig nem tudtam, hogy ő a negyedik forgatókönyvíró. Mikor a vége- főcímet megnéztem,– ami néha sokkal jobb volt, mint maga a film – akkor láttam meg az ő nevét. Így jöttem rá, hogy végül is mitől nem tetszett nekem ez a film. A humora változott meg. Az egykori jó poénokból egyszerre csak kellemetlen és ízléstelen poénok születettek, amiken már csak kínjában röhög az ember. Olyan poénok, amik leginkább Sean Anders vígjátékaira jellemzőek. Ez a humor önmagában jó és élvezetes, de nem egy olyan filmben, amit amúgy is egy teljesen más típusú humor vesz körbe. Arról nem is beszélve, hogy a ténylegesen jó poénokat már az előzetesben ellőtték. Az egyetlen rész, amin még lehetett nevetni és nem számítottunk rá, az a fent említett vége- főcím volt. Összességében, néhány valódi Farrelly-féle poéntól eltekintve, sajnos semmiben nem különbözött az elmúlt 10 év vígjátékaitól.
Ettől függetlenül jól szórakoztam, szerintem egyszer megéri megnézni a filmet. Aki látta az első részt és szereti a vígjátékokat mint én, ajánlom, hogy nézze meg a Farrelly testvérek új vígjátékát, a Dumb és Dumber Kettyót. Ja és ne feledjük Kerekes József és Haás Vander Pétert, akik Jim Carrey-nek és Jeff Daniels-nek kölcsönözték hangjukat, akik emelték a film színvonalát.

Trafikant András

http://filmtrailer.hu/film/dumb-es-dumber-kettyo-kritika/

Elrabolva 3 – kritika

A folytatásos filmekkel az a probléma, hogy néha nem kapcsolódnak jól az egyes részek egymással. Nincs kapocs közöttük, sokszor nem elég ha csak a szereplők azonosak a folytatásban, a történetnek is illeszkednie kell az előző részhez. Ezzel a filmmel is ez volt helyzet. A két főszereplőn kívül semmi sem fűzte ezt a harmadik részt a két előzőhöz.Tovább megyek. Ennél rosszabb a helyzet. Az első rész után le kellett volna állniuk. A második epizódnál ugyanis találtak még egy vékony fonalat, egy laza kapcsolódási pontot, de sajnos ezen is érezni lehetett az izzadságszagot. Ott az egyetlen csavar az volt, hogy nem a lányt rabolták el, hanem magukat a szülőket. Ezzel szemben, a harmadik részben nem is volt elrablás, ergo már maga a cím sem megfelelő. Ebben a részben az emberrablás helyett Bryan Mills (Liam Neeson) volt feleségét (Famke Janssen) ölik meg a saját otthonában, és minden bizonyíték a férj bűnösségére utal. Miközben mindent bevet, hogy megtalálja és kiiktassa a valódi bűnösöket, a nyomába ered egy elszánt nyomozó, valamint a CIA és az FBI. De nemcsak az ő élete forog veszélyben: a lánya, Kim (Maggie Grace) is a kegyetlen gyilkosok célpontjává válik.

Elrabolva_3_poszter

Aki esetleg azon gondolkodna, hogy honnan ismerős ez a történet, annak elmondanám, hogy Andrew Davis, Szökevény (Harrison Ford, Tommy Lee Jones) című filmjének az egy az egyben lemásolt változatát látták viszont a filmvásznon. Szerintem nagyon rossz úton halad az a rendező, aki egy már megírt történetet újra papírra vet, csak más címet ad neki.
A film hasonló hangulattal indult, akárcsak az első kettő. Minden nyugodt, csendes és vidám (mintha az előző két rész átélt élményei meg sem történtek volna), és mindenki jókedvű. Persze, tudtuk, hogy most is történni fog valami, mert a vágás és a zene gondoskodott róla, hogy mindenki feszülten várja az eseményeket. De ezzel nincs is probléma, ez is az utómunkát dicséri. A feszültség az egész film alatt jelen van. Egyetlenegy percre sem hagyja lankadni a figyelmet. Főleg akkor nem, mikor már az üldözési jelenetek zajlanak. Pedig ekkor már minden kiszámíthatónak tűnik. Úgy érzem, hogy most valami váratlan fordulat fog történni, de aztán mégsem. Ha összegeznem kéne az egész filmet, akkor azt mondanám, hogy az eleje és a vége feszültséggel teli, a közepe meg egy sima akciófilm üldözési jeleneteiből áll. Pozitívumként tudom elönyvelni, hogy ebben a harmadik részben még van két jól kitalált csavar is, ami szintén dobott a film lendületén.

elrabolva-3-kritika-2

Karakterek szempontjából a férjet alakító Liam Neeson maradt ugyanaz az elszánt fickó, aki harcol az igazságért és megszállottan, bravúros ügyességgel üldözi a gyilkosokat. Az is tetszett, hogy az eddigieken kívül, új karaktereket is belevittek a történetbe. A nyomozót alakító (Forest Withaker) és a főgonoszt játszó (Dougray Scott) emelte a film fényét. Ez azért fontos, mert szinte az egész második részt a régiek vitték el a hátukon. Most legalább volt egy kis vérfrissítés. A két új szereplő bravúros alakítást nyújtott. Ami a legjobb, hogy minden egyes mozdulatukat elhittem. A szerep, amit játszottak teljesen beleillett a forgatókönyv író (Luc Besson) világába. Nem csak hogy beleillett, ki is egészítette, konkrétan egésszé tette a történetet. Kár, hogy ezt a filmet nem ő rendezte. Szerintem nem vagyok azzal egyedül, hogy kíváncsi lettem volna, milyen egy Elrabolva rész Luc Besson rendezésében. Meg kell hogy elégedjünk Olivier Megaton (Szállító 3, Útvesztők) személyével, aki a második részt is rendezte. Úgy látszik, hogy ő a folytatásos filmek nagymestere, vagy inkább „amatőr mestere”. Az az igazság, hogy eddig egyetlenegy filmje sem sikerült azok közül, amelyiknek a második részét ő rendezte. A folytatások rendezőváltásának lehetett az is oka, hogy Pierre Morel (az első rész rendezője) sem látott fantáziát a második és a harmadik részben sem, ezért nem vállalta el a munkát. Persze lehet, hogy teljesen más okok vannak a háttérben. Egy biztos, amiben Luc Besson fantáziát lát, az rossz film nem lehet – gondolhatták a készítők. Sajnos, Luc Besson és a filmkészítők sem gondoltak bele abba, hogy milyen őrültség folytatást csinálni egy olyan filmhez, amihez nem kéne hozzányúlni, mert önmagában tökéletes.
Összességében a nem unatkoztam, erről gondoskodtak az akciójelenetek és az a pár humoros szövegfoszlány, ami Luc Besson stílusát hivatott érzékeltetni.

Értékelés: 65%

Trafikant András

http://filmtrailer.hu/film/elrabolva-3-kritika/