Monthly Archives: April 2015

ÖNKÍVÜLET

Isten embert alkotott.

Az ember halhatatlanságot.

Damian (Sir Ben Kingsley), a dúsgazdag, nagy tiszteletben álló építész fényűző élete közel sem olyan tökéletes, mint elsőre látszik. Halálos betegséggel küzd, és napjai meg vannak számlálva. De talán nincs veszve minden számára.

Egy nap egy különleges kutatásokat végző intézet, a Phoenix Biogenic embere (Matthew Goodie) felajánlja Damiannek, hogy ha szeretne tovább élni, radikális eljárással áthelyezik a tudatát egy fiatal, egészséges alanyba. Az üzletember igent mond az ajánlatra, és hamarosan új és fitt testben ébred (Ryan Reynolds).  A középkorú, tapasztalt Damian ettől kezdve nagy kanállal eszi az életet: csinos nők, luxusautók és szórakozás töltik ki a hétköznapjait. Eleinte – mert a halhatatlanságnak ára van. Miután a gazdatest emlékei kezdenek a felszínre törni, Damian nyomozásba kezd, hogy kiderítse, kinek is vette át a helyét. Csakhogy azok, akiknek az újjászületését köszönheti, sötét titkot rejtegetnek a világ elől, és bármire képesek, hogy azt megőrizzék…

Vajon tudatátvitellel megtörténhet az áttörés, és az emberek örökké élhetnek? De vajon milyen kockázatokkal jár, ha egy halott testbe helyeznek át egy emberi elmét? Tarsem Singh (Tükröm, tükröm) csavaros sci-fijében mindez már a valóság, ami tele van útvesztőkkel, egy halott test öntudatra ébredésével, és egy elme önmagán kívüli létezésével. A látványos elemekben, feszült pillanatokban bővelkedő provokatív thriller főszerepeiben: Ryan Reynolds, Sir Ben Kingsley, Matthew Goode, és Michelle Dockery.     

önkívűlet 2

Törtetnek tovább

– Egy jól elhelyezett káromkodás, olyan, mint a zene – vélekedik Jeremy Piven, aki a Törtetők sorozatban bőven zenélhetett. Figurája, a showbiznisz mogulja, Ari Gold rengeteget káromkodik, és ez a moziváltozatban sem lesz másképp. Sőt: a Törtetők-film (Entourage, hazai bemutató: június) egy nagy stúdió fejeként még hatalmasabbnak és még durvábbnak mutatja őt – meg persze nagyon viccesnek.

– A sorozat forgatása közben is előfordult néha, hogy olvastam a forgatókönyvet, és azt gondoltam, ezt nem lehet elmondani – ismerte be vonakodva a színész újságírók előtt. – Ilyen rasszista, ordenáré szövegeket senkinek nem lehet nyugodt arccal a képébe vágni.

A filmbeli Ari Gold a szuperjóképű színészcsapattal – a film főszereplőivel – készít filmet, és persze semmi sem úgy történik, ahogy tervezte. Az eredmény: újra és újra elküldi a fenébe kínai titkárát.

Rex Lee, akinek ezeket a szövegeket mondtam, sokkal jobban bírta, mint én. A forgatás közben is mindenki röhögött a durvaságokon. Csak én pirultam. Pedig tudom: a legnagyobb drámaíróknál is káromkodnak. Egy jól elhelyezett „f*ck” csodás hatást kelt.

törtetők

A csajok is viccesek!

Van egy biztos módszer, hogy az embert imádják a nők, főleg a színésznők: Női főszereplőket nagyon sikeressé tevő sikerfilmeket kell készíteni. Paul Feig-ért rajonganak a csajok – és a mozirajongók. A 30 milliós költségvetésből készült Koszorúslányok 280 millió, a Női szervek 240 millió dollárt hozott. Következő filmjében, A kém-ben (12E) (Spy, hazai bemutató: június 4.) ismét Melissa McCarthy a főszereplő, bár néhány kemény férfi veszi körül: Jude Law és Jason Statham is köztük van.

– Világ életemben lányokkal barátkoztam, és mindig sokkal jobban éreztem magam velük – mondta a rendező. – A fiúk bunyóztak a tornaöltözőben, a csajok jó vicceket mondtak. A kém-ben vannak részek, amibe a Másnapos-os fiúk belepirulnának. De Melissa McCarthy minden vadulása meg őrültködése közben is csuda jó barátságba kerül egy másik nővel, a CIA egy másik elemzőjével: és ők ketten oldják meg azt, amit a macsók nem tudnak.

– Én vagyok De Niro, és ő az én Scorsese-m – mondta erre Melissa McCarthy. – Szorosan tartom a pasast, nem fogom elengedni. Együtt bebizonyítjuk, hogy a csajok is nagyon viccesek!

kém

Sivatagi őrület: Mad & Max

Az új Mad Max film, a Mad Max – A harag útja (16E) (Mad Max: Fury Road, hazai bemutató: május 21.) új szintre emeli mindazt, ami a moziban vérfagyasztó, álomszerű és elsöprő erejű lehet. Tom Hardy, aki Mel Gibson helyére áll a világvége után, a vízért folyó háború során játszódó küzdelemben, tudja is, hogyan sikerült elérni a különleges hatást.

– A világ végén forgattunk, mindentől elzárva. A stúdiónak fogalma sem volt, mit csinálunk. Már az is egy rémálom volt, hogy valami elhozzanak a díszletbe vagy elvigyenek onnan – mesélte újságíróknak az utóbbi idők egyik legfoglalkoztatottabb színésze. – Volt, hogy a járműveinket betemette a homok. Mindenki együtt ásott. Nem tudom hány millió négyzetkilométer sivatag vett körül minket. Úgy néztünk ki, mint egy csapat diliházi szökevény: csupa bőrbe öltözött ember a forróságban. Mint egy nagyon fura szado-mazo parti vagy egy Hell’s Angels találkozó. A Cirque du Soleil találkozása a Slipknottal. Őrület volt, és az őrület jó dolog. Nekem ezt bizonyítja a Mad Max.

mad

Távol a világ zajától, lóháton

A filmezés veszélye műfaj. Nem kell ahhoz vad akciómozit készíteni, hogy a benne dolgozók tudják: sosincsenek biztonságban. A Thomas Hardy regénye alapján készült, a 19. századi, vidéki Angliában játszódó Távol a világ zajától (12E) (Far from the Madding Crowd, hazai bemutató: június 11.) csupa szelídség és romantika, főszereplője, Carey Mulligan mégis azt mondja: a munka egy jó részére nem is emlékszik – ugyanis súlyos fejsérülés érte a forgatáson.

– A biztonságunkért felelős ember folyton amiatt aggódott, hogy birkák vannak a díszletben – mesélte egy tévéshow-ban a színésznő –, de a lovaglós jeleneteim kicsit sem zavarták őket. A fináléban egy ház sarkánál lovagolok, és ahogy fordultam, ledobott a ló, és én pont fejre estem. Tíz perccel később vettük fel a nagy szerelmi vallomást: én felvétel közben térdre estem, a partnerem, Matthias Schoenaerts meg azt hitte játszom, úgyhogy folytatta a szövegét. Egészen addig, míg teljesen el nem terültem.

A filmen szerencsére nincs nyoma mindennek: izgalmak ugyan bőven vannak benne, de azok inkább akörül forognak, hogy melyik férfinek nyújtja szívét magányos, öntudatos női főszereplője.

_D3S1809.NEF

Törésvonal után dupla utazás

Brad Peyton nagyon pörög. Épp hogy befejezte új filmje, a különlegesen látványosnak ígérkező Törésvonal (16E) (San Andreas, hazai bemutató: június 4.) digitális effektusait – melyek segítségével a földdel tette egyelővé Kaliforniát – máris új terveken agyal. És természetesen ismét a Törésvonal sztárjával, régi barátjával, Dwayne Johnson-nal együtt.

– Az Utazás a Föld középpontja felé és az Utazás a rejtélyes szigetre nagyon jól sikerült. A digitális technika fejlődött, Jules Verne pedig még egy csomó izgalmas regényt írt. Érdemes lenne folytatni a sorozatot! – mondta a rendező, aki a legelsők között alkalmazta a 3D-technikát. – És Dwayne-nel azt beszéltük meg, hogy nem aprózzuk el. Egész biztos, hogy a Törésvonal volt életünk legnagyobb, legkeményebb munkája. Ha azt összehoztuk, biztosan le tudunk forgatni egyszerre két új Utazás-filmet.

Vagyis a látványos, kalandos történet, természetesen a Sziklával és filmbeli kamasz unokaöccsével rögtön egy 3. és 4. résszel gazdagodhatna.

– Ha már belekezdünk, nem fogjuk elaprózni – magyarázta Peyton. – Most két rész forgatókönyvén dolgozunk. Miért ne forgatnánk le egy nekifutásból két vagy három filmet? Utána meg jöhet egy nagy vakáció.

törésvonal

Sikertelen reinkarnáció (A pláza ásza Vegasban kritika)

A_plaza_asza_Vegasban_poszter1A pláza ásza talán a legsablonosabb film, amit valaha készítettek. Egy kövér, ügyetlen, végtelenül jóindulatú fickó elintéz egy csapat bűnözőt, miközben szinte minden jelenetben bénázik, majd a film végén összejön álmai hölgyével. Ennél klisésebb sztorit akkor se lehetne írni, ha ezen múlna az emberiség sorsa. De mondok nagyobbat: Működött. Volt egyfajta bája annak a másfél órának, mert a készítők célja nem csupán az volt, hogy odavessenek elénk egy nagy rakás unalomtól félálomban elkészített képkockát, hanem valóban szórakoztatni akartak minket. És -legyen bármilyen ellentmondásos- ezt úgy érték el, hogy az általuk eredetileg tervezett módon aligha sikerült bármi is. A film ugyanolyan ügyetlen volt, mint a főszereplő. De próbálkozott a stáb, és a lelkesedésből eredő szerethetőség, valamint pár remek poén elvitte a hátán a túlsúlyos plázaőr meséjét. Annak ellenére, hogy az eleve agyonhasznált történet annyiszor rúgta hátsón a feszültséget, ahányszor az megpróbált besurranni egy jelenetbe, a színészi alakítások többségükben csapnivalóan jellegtelenek voltak, maguk a karakterek úgyszintén, és jó pár poén is besült. Igazi meglepetésként ért tehát, hogy mégis egy kellemes filmezés emléke fészkelhette be magát a memóriámba. Érdekelt a második epizód, mert már az is elég lett volna egy jóféle esti mozizáshoz, ha az első rész ’lelke’ átszáll a folytatásba. Az azonban elveszett valahol az éterben.

Kevin James

Emiatt számít nagy durranásnak az, hogy A pláza ásza Vegasban nézhető. Nem jó, egyértelműen csak a pénzért összedobott fércmű, de nézhető. A szkript alig különbözik elődjétől, csak a helyszín változott, emellett pedig jócskán bővült a szereplők listája. Ismét egy rabolni kívánó gonosz arcot és annak bandáját kell rendre tennie a Paul Blart (Kevin James) nevezetű pufók főhősnek, ezúttal egy csapat biztonsági őr segítségével, egy luxushotelben. Paff, ennyi. Miután a film elkezdődött, kisvártatva világossá vált, hogy valami nem stimmel: A melengető báj odaveszett, gagyi vicceskedéssel próbálják nevetésre bírni az embert, és valahogy Paul sem a régi már. Ezen mérgelődünk majd egy darabig, aztán történik valami. A film beindul, és egész sebes tempót vesz fel. Igen, egy totálisan kiszámítható cselekmény esetén ez még vajmi kevés, de ami tényleg jó, hogy emellett legalább a gyatra mókázást levetkőzi magáról, majd átbújik egy elfogadható gegekkel és ’awkward humor’-ral tarkított köntösbe. Sőt, akad itt még egy roppant eltalált, vékonyka történetszál is, amelyben a dögös hoteligazgató nő, Divina, és Paul furcsa kapcsolatát követhetjük nyomon. Szellemes jelenetcsokor készült, melyben a bombázó megmagyarázhatatlan okból mindinkább belehabarodik a balek plázaőrbe, amit egyre riadtabban próbál palástolni előtte és mások előtt. Itt-ott némi zsánerparódiával is találkozhatunk, a legjobb ebből talán az a pár perc, mialatt konkrétan hülyét csinálnak a mindaddig teljesen komolyan viselkedő, félelmetesnek feltüntetett főellenségből (Akit egyébként mérföldekkel jobban alakít Neal McDonough, mint tette azt Keir O’Donnell az előzményben). Aztán itt van még a többi biztonsági őr, akik a játékidő tetemes részében nagyjából semmit sem csinálnak, de a fináléhoz közeledve szerencsére már lehet rajtuk mosolyogni egy sort.

Kevin James

Oké, az idő előrehaladtával viccesebb lett a film, mint az elején volt, de ezen az új köntösön is éktelenkedik pár ronda folt: Sok poén kedvéért feláldozták a logikát, jobban mondva földbe döngölték azt. Emiatt előfordult néhányszor, hogy kényelmetlenül kezdtem érezni magam a székben, és közel álltam hozzá, hogy elmenjen a kedvem az egésztől. Sajnálatos továbbá, hogy Paul félénk természete, ami még kedvelhetőbbé tette őt, majdhogynem az enyészeté lett, csak néhány jelenetben köszönt vissza. És amit még muszáj szóvá tennem: Ki a franc gondolta azt, hogy jó ötlet lenne egy az egyben átemelni bizonyos poénokat az első részből a másodikba?! Baromi amatőr húzás volt, nem is értem, hogy miért kellett ezt. Mintha olyannyira nem bíztak volna magukban a készítők, hogy úgy gondolták, átpakolnak pár jól bevált elemet a folytatásba, hátha nem veszi észre a jónép. Nevetséges.

Az előbbi kitörésből visszatérve kijelenthetem; nem azon bánkódva fogom leélni a hátralévő életem, hogy elpocsékoltam másfél órát valami teljesen élvezhetetlen dologra. Az első résszel ellentétben a folytatásból hiányzik a lélek, de a gyors tempó, a többnyire működő humor és a felturbózótt szereplőgárda elég ahhoz, hogy ne unatkozzunk.

Nagy jóindulattal, és mert Kevin Jamest azért jó nézni ökörködés közben: 10/5

-Kis Nándor

Fényképezte: Zsigmond Vilmos 2015. április 10 – 2015. június 21. A Ludwig múzeumban

Zsigmond Vilmos az ötvenes évek elején, Magyarországon kezdett el érdeklődni komolyabban a fotóművészet iránt. 1951-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára, a legendás Illés György operatőr osztályába, majd sikeresen diplomázott 1955-ben. Az 56-os forradalom alatt eldöntötte, hogy elhagyja az országot és kiköltözik Amerikába, hogy ott próbáljon szerencsét operatőrként. Akkor még nem tudta, hogy egyszer egy olyan Oscar-díjas (Harmadik típusú találkozások, 1977 ) és BAFTA-díjas (A szarvasvadász, 1978 ) operatőr lesz belőle, aki olyan hollywoodi rendezőkkel dolgozhat majd együtt, mint Robert Altman, John Boorman, Michael Cimino, Brian De Palma, Steven Spielberg, vagy Woody Allen. Több, mint 70 filmben dolgozott, köztük a leghíresebb munkái a Szarvasvadász, a Harmadik típusú találkozások, a Fekete Dália és a Férfit látok álmaimban. Munkájának jellegzetességét leginkább a fény-árnyék hatásban látják. Azt vallja, hogy nála nem a színek dominálnak, mindig is kedvelte a fekete-fehér színvilágot.

IMG_20150410_102511 IMG_20150410_092628

A fotós munkássága azonban kevésbé ismert. Egyedülálló stílusának köszönhetően munkássága sokszínű: képei hol költőiek, hol realisták, részletezőek vagy grandiózusak. A fényképezéssel komolyabban akkor került kapcsolatba, mikor kezébe került Dulovits Jenő „Művészi fényképezés” című könyve. A mintegy 150 darabot számláló fotóanyag az 1950-es években indul, és napjainkig bezárólag több csoportban mutatja be Zsigmond Vilmos alkotói gondolkodásmódjának fő jellegzetességeit. Szerinte ezeken a fotókon a tanulás folyamata látszódik. „Az amatőr képeknél sosem lehet tudni, mi lesz belőlük, 50 év után még akár művészi felvételek is válhatnak belőlük” – jegyezte meg nevetve. Kedvenc témái közé tartozik a napkelte, az alkonyat és a víz ábrázolása. A kiállításon látható fotók nagy részét a közönség még soha nem láthatta, sőt, még Zsigmond Vilmos számára is meglepetés, mivel ő csak a negatívokat küldte el Tomas Opitz és Puskás Bea kurátornak, akik vállalták a negatívok előhívását.

IMG_20150410_102539 IMG_20150410_095205

Felidézte azt is, hogy 1956 novemberében, amikor elhagyta az országot Kovács László operatőr társaságában, sok ezer méternyi filmfelvételt vitt magával. „A forradalomról készített felvételeim filmen élnek” – fogalmazott. A kiállítás kiegészül továbbá a filmes életmű darabjaival is, hogy láthatóvá váljanak a fotográfiai alkotások és az operatőri tevékenység szoros összefüggései, segítve egymás értelmezését.

IMG_20150410_100556 IMG_20150410_100351

Fotóin és filmes munkáin tehát egyaránt művészi, operatőri gondolkodásmódjának e két legfőbb eleme, a fény és árnyék, a világítás mesterfokú alkalmazása, és realista szemlélet érhető tetten. A kiállítás, a művész 85. születésnapja alkalmából kerül megrendezésre a Budapesti Tavaszi fesztivál keretében a Ludwig Múzeumban. Számomra a legnagyobb élményt az nyújtotta, hogy maga Zsigmond Vilmos vezette a tárlatot a kurátorok segítségével és valljuk be, az ember nem mindennnap találkozhat egy Oscar-díjas operatőrrel.

IMG_20150410_093643  IMG_20150410_095636IMG_20150410_094956

Trafikant András

Elkészült az Argo 2 plakátja! (16)

Balogh Tibi narancssárga felsője már a mozitörténet része. Idén tavasszal valószínűleg csatlakozik mellé egy különleges nindzsa jelmez is: ezt viseli Kulka János, a lökött banda ellenfele az elmúlt évtized legjobban várt magyar filmjében, az Argo2-ben (16) (április 30-tól a mozikban). A Tibi és egy japán szindikátus árnyékembere közti nagy leszámolás a film plakátját is meghatározza.

A nemrég sorra került fotózáson a Flashback Fotóstúdió műtermében az ACG reklámügynökség legjobbjai és Glódi Balázs fotós vették kezelésbe a két főszereplőt. Kovács Lajosról és Kulka Jánosról külön-külön és együtt is több száz fotó készült: ezek segítségével, hosszas válogatás és gondos utómunka után született meg a két egymással szembeforduló, harcra kész főszereplőt ábrázoló plakát. Az ügynökség korábban olyan sikerfilmek kreatív anyagait készítették, mint 2014 egyik legsikeresebb magyar vígjátéka, a Megdönteni Hajnal Tímeát, a Csak szex és más semmi, de a sort folytathatnánk a Sorstalanság és a Szabadság, szerelem című filmekkel is.

Árpa Attila várva várt filmje április 30-tól végre a mozikban!

Argo2_online_16

ROSTA PÉTER MENTORI PROGRAM Szarvas Adrienn öregdiákunk előadása 2015 április 8.

Az április 8-ai mentori órán Szarvas Adrienn, volt Kodolányis hallgató tartott előadást. Saját, felfelé ívelő szerkesztői karrierjéről, tapasztalatairól beszélt, ezzel informálva és motiválva bennünket, jelenlegi diákokat.
Adrienn a főiskola előtt zenei tanulmányokat végzett, utána egy marketinges képzésen vett részt, ezután iratkozott be a Kodolányi János Főiskola Kommunikáció és médiatudomány szakára, ahol 2011-ben végzett. Amikor beiratkozott a főiskolára, még nem volt kialakult kép a fejében arról, hogy pontosan mivel szeretne foglalkozni a jövőben. A hasznos főiskolai tárgyak mellett a számos, már Kodolányis évei alatt elkezdett gyakornoki munka segített neki végül kiválasztani hivatását. Az akkoriban leghallgatottabb (azóta megszűnt) rádióállomásnál, a Sláger Rádiónál kezdte el első gyakornoki munkáját, ahol egy magazinműsor szerkesztésében segédkezett. Ezután a TV2 televíziós csatorna egyik műsorában gyakornokoskodott. Az akkori főszerkesztőre azóta is példaképként néz, hiszen a hölgy gyermeknevelés mellett végzi kiváló szakmai tudással és alázattal a munkáját. Ehhez kapcsolódva elmesélte, hogy mennyire nehéz a szakmai karriert összeegyeztetni a családi élettel. A legtöbb nő ebben a szakmában csak igen későn kezdhet el a gyermekvállalásról gondolkodni, gyakran előfordul, hogy akár harmincas éveik végéig-negyvenes éveik elejéig húzzák, vagy teljesen lemondanak róla.
Adrienn ezután dolgozott a Paprika TV Aréna Kulinária című műsorában, a Viasat3 Aranypart című valóságshow-jában, ahol a fő feladata a szkriptelés volt. Ezután a Fem3-nál is tevékenykedett Gombos Edina és Joshi Bharat műsorában. Itt a vendégek leszervezése volt az ő feladata. 3 évig volt a Digisport Hello bajnok és Hello Junior című műsoroknál, és ezzel egy időben kezdte el munkáját a Juventus Rádió Hello Budapest című műsorában.
Egy igen hasznos információt osztott meg velünk, miszerint manapság ebben a szakmában az ember nem csak egy dologhoz kell, hogy értsen, hiszen számtalan feladatot bíznak rá, olyakor olyat is, amely esetleg nem tartozik közvetlenül a munkájához. Adrienn végül elmondta, hogy a sok nehézség, és az akár sok órás munkaidőn kívüli tevékenység végül megéri a fáradozást, hiszen visszahallgatni/visszanézni a műsort, amelybe annyi munkát fektettünk, nagyszerű érzés.

kép 2 kép 3 kép 4 kép