Category Archives: ÉLETÜNK

Fényképezte: Zsigmond Vilmos 2015. április 10 – 2015. június 21. A Ludwig múzeumban

Zsigmond Vilmos az ötvenes évek elején, Magyarországon kezdett el érdeklődni komolyabban a fotóművészet iránt. 1951-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára, a legendás Illés György operatőr osztályába, majd sikeresen diplomázott 1955-ben. Az 56-os forradalom alatt eldöntötte, hogy elhagyja az országot és kiköltözik Amerikába, hogy ott próbáljon szerencsét operatőrként. Akkor még nem tudta, hogy egyszer egy olyan Oscar-díjas (Harmadik típusú találkozások, 1977 ) és BAFTA-díjas (A szarvasvadász, 1978 ) operatőr lesz belőle, aki olyan hollywoodi rendezőkkel dolgozhat majd együtt, mint Robert Altman, John Boorman, Michael Cimino, Brian De Palma, Steven Spielberg, vagy Woody Allen. Több, mint 70 filmben dolgozott, köztük a leghíresebb munkái a Szarvasvadász, a Harmadik típusú találkozások, a Fekete Dália és a Férfit látok álmaimban. Munkájának jellegzetességét leginkább a fény-árnyék hatásban látják. Azt vallja, hogy nála nem a színek dominálnak, mindig is kedvelte a fekete-fehér színvilágot.

IMG_20150410_102511 IMG_20150410_092628

A fotós munkássága azonban kevésbé ismert. Egyedülálló stílusának köszönhetően munkássága sokszínű: képei hol költőiek, hol realisták, részletezőek vagy grandiózusak. A fényképezéssel komolyabban akkor került kapcsolatba, mikor kezébe került Dulovits Jenő „Művészi fényképezés” című könyve. A mintegy 150 darabot számláló fotóanyag az 1950-es években indul, és napjainkig bezárólag több csoportban mutatja be Zsigmond Vilmos alkotói gondolkodásmódjának fő jellegzetességeit. Szerinte ezeken a fotókon a tanulás folyamata látszódik. „Az amatőr képeknél sosem lehet tudni, mi lesz belőlük, 50 év után még akár művészi felvételek is válhatnak belőlük” – jegyezte meg nevetve. Kedvenc témái közé tartozik a napkelte, az alkonyat és a víz ábrázolása. A kiállításon látható fotók nagy részét a közönség még soha nem láthatta, sőt, még Zsigmond Vilmos számára is meglepetés, mivel ő csak a negatívokat küldte el Tomas Opitz és Puskás Bea kurátornak, akik vállalták a negatívok előhívását.

IMG_20150410_102539 IMG_20150410_095205

Felidézte azt is, hogy 1956 novemberében, amikor elhagyta az országot Kovács László operatőr társaságában, sok ezer méternyi filmfelvételt vitt magával. „A forradalomról készített felvételeim filmen élnek” – fogalmazott. A kiállítás kiegészül továbbá a filmes életmű darabjaival is, hogy láthatóvá váljanak a fotográfiai alkotások és az operatőri tevékenység szoros összefüggései, segítve egymás értelmezését.

IMG_20150410_100556 IMG_20150410_100351

Fotóin és filmes munkáin tehát egyaránt művészi, operatőri gondolkodásmódjának e két legfőbb eleme, a fény és árnyék, a világítás mesterfokú alkalmazása, és realista szemlélet érhető tetten. A kiállítás, a művész 85. születésnapja alkalmából kerül megrendezésre a Budapesti Tavaszi fesztivál keretében a Ludwig Múzeumban. Számomra a legnagyobb élményt az nyújtotta, hogy maga Zsigmond Vilmos vezette a tárlatot a kurátorok segítségével és valljuk be, az ember nem mindennnap találkozhat egy Oscar-díjas operatőrrel.

IMG_20150410_093643  IMG_20150410_095636IMG_20150410_094956

Trafikant András

TWLOHA

19107_930541003634336_2908289877235761168_n

A TWLOHA ( To Write Love On Her Arms) elnevezésű nonprofit szervezet azért jött létre, hogy segítséget nyújtson a függőségben, depresszióban szenvedő embereknek. Azoknak, akik öncsonkítással próbálják elnyomni lelki fájdalmaikat, legrosszabb esetben öngyilkossággal akarnak véget vetni szenvedéseiknek.

Létrehoztak egy egész Amerikát behálózó közösséget azzal a céllal, hogy reményt és támogatást adjon a rászorulóknak. Adománygyűjtéseket szerveznek, s a befolyt összeget a gyógyulni vágyók rehabilitációs kezelésére fordítják.

Rengeteg ember osztja meg a gyűléseken, találkozókon, vagy a szervezet weboldalán gyógyulások történetét, őszintén leírják szenvedéseiket, a családdal, barátokkal és saját magukkal vívott harcok kimenetelét. Tabuk nélkül vallanak életük árnyoldaláról, arról, milyen érzés a saját családod ellen fordulni, eltaszítani magadtól mindenkit, aki szeret és hagyni, hogy a betegség átvegye az irányítást a lényed felett.

A To Write Love On Her Arms című, 2015-ös film részletesen mutatja be a szervezet létrejöttét egy Rene Yohee nevű drog és alkoholfüggő lány küzdelmén keresztül, Kat Denningssel a főszerepben. A TWLOHA alapítója, Jamie Tworkowski 2006-ban találkozott a lánnyal. Rene rehabilitációra vonulása előtt 5 napot teljesen józanul és tisztán kellett töltenie, azért, hogy az összes káros szer távozzon szervezetéből. Ebben az öt napban Jamie és a lány három barátja egy percre sem hagyták magára őt, vele voltak legsötétebb perceiben, s végül az öt nap leteltével együtt vitték be Renet a rehabilitációs központba. Ez alatt az idő alatt Jaminek és Renenek volt ideje jobban megismerni egymást. A férfit lenyűgözte a lány akaratereje és fejlődése, ezért később megírta történetét To Write Love On Her Arms címmel, azzal a céllal, hogy felhívja a függőségben szenvedőkre a figyelmet, és reményt adjon az újrakezdéshez.

unnamed-1_a016551e-82cd-4f7a-9c6b-fd5a99387f20_1024x102411137141_930541183634318_8956339990410772635_n

 

Renet kiskorában bipoláris személyiségzavarral diagnosztizálták. Gyógyszeres kezelésre szorult, amit ő rendre elmulasztott. Tizenéves korában rossz társaságba keveredett, a kokain, fű és alkohol rabja lett. Szépen lassan eltávolodott a barátaitól, később családja is kitagadta.

Rene az egyik buli alkalmával önkívületi állapotba került, amit egyik „barátja” kihasznált. A lány az eset után bezárkózott a fürdőszobába egy penge társaságában, és 50 vágást ejtett az alkarján. Innentől kezdve akárhányszor rosszul érezte magát, zavarodottnak és kétségbeesettnek, elővette pengéjét és tovább vagdosta magát. Innen ered a történet címe.

A TWLOHA rengeteg hírességgel, sportolóval, zenésszel vette fel a kapcsolatot annak reményében, hogy hajlandóak hordani az általuk gyártott TWLOHA feliratú pólót nyilvános fellépéseiken azért, hogy minél több ember megismerhesse szervezetüket a rajongókon keresztül.

Rendszeresen szerveznek különböző eseményeket, találkozókat, ahol az érdeklődők összegyűlnek és egy közösséggé alakulva megosztják egymással történeteiket, támogatást és szeretetet nyújtanak nekik és buzdítják őket arra, hogy nem szégyen segítséget kérni.

11

„A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget. Mert a legvégén, bármi is volt az, ami a mennybe repített, már nem esik jól és fájni kezd. De azt mondják, nem szokunk le, amíg el nem érjük a mélypontot. De honnan tudjuk, hogy ez hol van. Nem számít, mennyire fáj valami..mert van, hogy elengedni még fájdalmasabb.”

web: www.twloha.com

 

Billege Luca

Fényképezte Zsigmond Vilmos

Április 11-én kiállítás nyílik az idén 85. születésnapját ünneplő Oscar-díjas operatőr fotográfiáiból
A Harmadik típusú találkozások, a Szarvasvadász vagy a Fekete Dália Oscar-, BAFTA- és Emmy-díjas operatőre, az idén 85. születésnapját ünneplő Zsigmond Vilmos eddigi életművét bemutató grandiózus kiállítás nyílik a Tavaszi Fesztivál első programjaként április 11-én a Ludwig Múzeumban. A világon most először lesznek láthatóak a neves operatőr 1950-es évektől napjainkig készített fotográfiái. A mintegy 150 fotót és számos filmes bejátszást felsorakoztató anyag június 21-éig látogatható.
Az idén 85 éves operatőr számára a filmezés mellett mindig nagyon fontos volt a fényképezés. Ma is többnyire ott lóg a nyakában egy kis fényképezőgép, hogy megörökíthesse a számára izgalmas pillanatokat, helyzeteket, fényeket, tájakat. Zsigmond Vilmos az ötvenes évek elején kezdett el érdeklődni a fotóművészet iránt. Nagy hatást tett rá Dulovits Jenő Művészi fényképezés című műve, melynek segítségével autodidakta módon tanulta meg a kompozíciós elveket, a fénykezelés jelentőségét, a film nyersanyagok sajátosságait. „A fényképezés iránti érdeklődésem, apám fényképezőgépével kezdődött. Volt egy kis Kodak kamerája. Gyakran megkértem, hogy időnként hadd fényképezzek párat. Középiskolás koromban vettem egy saját fényképezőgépet és díjazás fejében fényképezést tanítottam. Az osztálytársaim – és néhány kisebb gyerek – lettek a diákjaim.” – meséli a világhírű magyar művész.
A szegedi születésű Zsigmond Vilmos továbbtanulását is a fényképezés segítette. A szocializmusban miután „burzsoá család sarja” volt, s apja ráadásul külföldön élt, nem kapott lehetőséget iskolái folytatásához. Ám mikor kötélgyári munkásként felajánlotta, hogy fotóklubot indít, hogy a dolgozók lefényképezhessék a május elseji felvonulást, a pártvezetés lassan megenyhült, és engedélyezték, hogy elmenjen operatőrnek tanulni, bár akkor még nem tudta, hogy „az meg mi”. 1955-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakát. 1956 októberében Budapest utcáin filmre vette a Szovjet Hadsereget és a tankokat, majd a kommunistaellenes felkelést vele együtt megörökítő Kovács Lászlóval sikerült a filmszalagokkal együtt átszöknie Ausztriába, ahol a filmeket eladták egy magyar származású német üzletembernek, melyeket később a CBS Hungary Aflame című dokumentumfilmjében használtak fel. Az 1957-ben az Egyesült Államokba kivándorolt operatőr filmes karrierjének indulása egybefonódik az amerikai film meghatározó korszakával, az Új Hollywood-nak nevezett filmtörténeti periódussal. A hetvenes évek elejétől olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Robert Altman, John Boorman, Michael Cimino, Steven Spielberg, akinek a Harmadik típusú találkozások című filmjének fényképezéséért 1978-ban Oscar-díjat kapott. 1980-ban A szarvasvadászért neki ítélték a legjobb operatőrnek járó BAFTA-díjat, 1993-ban pedig a Magyar Televizióval co-produkcióban készült Sztálinért elnyerte az Emmy-díjat. A ’80-as és ’90-es években olyan rendezők fényképeztették vele filmjeiket, mint Brian de Palma, Woody Allen, Richard Donner vagy George Miller.
Zsigmond Vilmos 1966-ban látogatott haza először. Azóta többször dolgozott itthon és számos workshopot tartott a Színház- és Filmművészeti egyetem hallgatóinak. Filmjeiben a világítás, a fényviszonyok találékony használata vált védjegyévé, egyedülálló stílusának köszönhetően munkássága sokszínű, képei hol költőiek, hol realisták, részletezőek vagy grandiózusak.
A hamarosan nyíló kiállítás gerincét eddig még soha be nem mutatott fotók alkotják. Az 1950-es évektől napjainkig készített, mintegy 150 fotó mellett láthatóak lesznek Zsigmond Vilmos korai filmjei, részletek későbbi leghíresebb alkotásaiból, és a filmforgatásokon készült fotók, melyeken keresztül bepillantást nyerhetünk Hollywood világába. A Ludwig Múzeum és a Tavaszi Fesztivál közös programjaként megrendezett kiállítás – melynek kurátorai Puskás Bea és Tomas Opitz, a TOBE Gallery alapítói – április 11-étől június 21-éig lesz látogatható.

fényképezte fényképezte2

Interjú Ujj Mészáros Károllyal, a Liza, a rókatündér rendezőjével

Trafikant András: Olvastam, hogy a film alapját Pozsgai Zsolt „Liselotte és a május” című darabja adta. Sőt azt is, hogy ez a darab nemzetközi viszonylatban is nagyon sikeres. A kérdésem az, hogy milyen módon alakult ki a rókatündér motívummal kiegészült film gondolata? Az eredeti terv a színmű filmrevitele volt, vagy egy váratlan ötlet – japán monda – felmerülése inspirálta?
Ujj Mészáros Károly: A kiindulópont az eredeti mű volt, de már az első treatmentben – ami alapján támogatott az akkori MMKA (2007-ben történt mindez) – sikerült elrugaszkodni a színdarabtól.
Ez két dolog miatt történt. Egyrészt mindenképpen törekedtem arra, hogy a film végén valamilyen formában létre jöjjön happy end, ez számomra fontos volt. Ugyanakkor az is, hogy valamilyen kapcsolat legyen az udvarlók halála között, ez utóbbira nagyon jó megoldást nyújtott a korábban Japánban megismert rókatündér legenda beemelése a sztoriba, ami végső formáját csak 2011-re érte el a forgatókönyvben.

ujj
T.A.: Talán szemtelen a kérdés: Ez az alkotás számomra és sok más ember számára is azért nyújt különleges élményt, mert azon kevés film közé tartozik, amelynek nem csak története, hanem egyedi hangulata is van. Ezt előre megtervezte – tehát tudatosan ezt a varázsos hangulatot szerette volna létrehozni, vagy a filmes összetevők – a filmzene, a fények, a színészi játék, az utómunka egyfajta elegyéből ez jött ki? Kis hasonlattal élve: A fűszereket tudatosan előre elképzelt recept szerint adagolta, vagy véletlenül lett ilyen remek íze az ételnek?
U.M.K.: A válaszhoz megint vissza kell mennünk az időben, 2012-be, amikor beadtuk a pályázatot a Filmalaphoz. Ennek része volt egy dolgozat a rendezői elképzelésekről, amit pár hónapja újraolvastam, a sajtóanyag összeállításának apropójából. Ebben a néhány oldalas koncepcióban minden szerepel a kérdésben említett hozzávalókból, sőt még több is. Ugyanakkor arról is, hogy ez a furcsa egyveleg hogyan áll össze egy újszerű egésszé.
Ez alapján nem túlzás azt állítani, hogy a tudatos tervezésnek több szerepe volt, mint a szerencsének, ami igazából nem úgy tűnt, mintha nagyon kényeztetett volna minket. Ami a filmen látszik, az a kérlelhetetlen, kitartó munka, a részletekbe menő tökéletessége való törekvés, ami egy idő után nem csak az én, hanem nagyszerű kollégáim hozzáállását is jellemezte.

T.A.: Honnan jött az ötlet, hogy korabeli Japán slágerzenét mai magyar alkotókkal irat meg?
U.M.K.: Minden zenére megvolt egy olyan eredeti japán szám, amit szívesen használtam volna, de ez anyagilag elképzelhetetlen volt, hiszen ezek a régi zenék is hihetetlen drágán vásárolhatók meg. Kényszerből döntöttünk úgy, hogy hazai zeneszerzővel fogunk dolgozni, a nagyszerű Tövisházi Ambrust viszont szabadon választhattam, és ezt a döntést azóta sem bántam meg, sőt nagyon nagy élmény volt vele dolgozni! Sőt Ambrus a bemutató kapcsán is nagyon sokat segített, gondoljunk a remekbe szabott remix dalra

Ugyancsak remek volt Csengery Danival dolgozni, aki a film aláfestő zenéit szerezte.
T.A.: Azt lehet látni, hogy a filmes utómunka parádésan, világszínvonalú minőségben készült el. Mivel ez az interjú a főiskolám Kommunikáció és Médiatudomány szakának online újságja részére készül, okulásunkra megkérdezem, hogy ezen munkák milyen filmes technikákkal – szoftverekkel készültek, továbbá magyar, vagy nemzetközi csapat dolgozott rajta?
U.M.K.: Kifejezetten a kedvedért megkérdeztem az egyik stúdiótól (mivel a filmen 4 utómunka cég dolgozott, Melon FX, KGB, Digital Apes, Filmlabor – lehet, hogy volt többféle szoftver is.)
Szóval alapvetően ezek voltak: Houdini, Maya, Softimage, Speedtree, Fusion, Nuke.
T.A.: Az egész munkafolyamat alatt, mik voltak azok, amikre a legszívesebben emlékszik vissza?
U.M.K.: A forgatókönyvírás nagyon klassz élmény volt. Ez igaz Hegedűs Bálinttal közös többéves munkára, akár a pl. James W Harttal végzett kétórás forgatókönyv-fejlesztési megbeszélésre is.
A Filmteam által biztosított szuper stábbal a forgatás nagyon nagy élmény volt, de az azelőtti színészpróbákat is nagyon élveztem.

ujj2
Az sem volt egy rossz pillanat, amikor hosszú vajúdás után egy-egy trükk jó minőségben sikerült (rókafarok, lélek kiszívás, vércsepp landolás a hüvelykujjon stb.  ), nagyon sok munkával járt, de nagyszerű volt a fényelési folyamat is, vagy az a pillanat is szép volt, amikor koccintottunk, amikor azt hittük, hogy befejeztük a vágást.
Persze, amikor a film elkészült, nagyon örültünk a pozitív kritikáknak, és a nagyszerű nézőszámoknak is.
Az a helyzet, hogy a folyamat, még ha gyakran nagyon is emberpróbáló volt, akkor is nagyszerű volt, és szerencsére nincs olyan pillanata, amit személy szerint szakmailag, vagy emberileg meg kellene bánnom. És ez a legfontosabb. Szóval nagyon-nagy örömmel csinálnék még nagyjátékfilmet
T.A.: Utolsó kérdésem természetesen a jövőt firtatja. Készen áll már a következő nagyjátékfilm ötlete és csak a forrásokat kell összeszedni, vagy még inspirációra vár?
U.M.K.: Ötlet van, de erről babonából még nem beszélhetek

Készítette: Trafikant András

A megszállottság ötven árnyalata

11080375_920453574643079_8563145541837946325_o másolata

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy az elmúlt négy év egyik legnagyobb port kavaró története az „A szürke ötven árnyalata” című regény volt. Felkavaró témája és merész stílusa miatt számos országban betiltották a könyvet (egy brazil kisvárosban a helyi törvények miatt 64 kötetet foglalt le a rendőrség egy könyvesboltból, mert nem becsomagolva árulták őket, ezáltal bárki által megtekinthető volt annak erotikus tartalma), Malajziában pedig a 2015. február 12-én megjelenő filmet sem engedték fel a mozivászonra.

Egyesek hasonlóságot véltek felfedezni e között a történet között és a szintén nagy népszerűségnek örvendő Twilight között, mind cselekmény és mind karakterek szempontjából. Mindkét regénysorozat főszereplője egy mindenki által elérhetetlen „nagyhatalmú” férfi, aki szerelmes lesz egy átlagosnak tűnő, kissé szerencsétlen lányba. Kapcsolatuk először akadályokba ütközik, később azonban szépen lassan kibontakozik és mindent elsöprő szerelem alakul ki közöttük. Nem olyan rég kiderült, hogy a feltevés nem volt alaptalan, hisz maga E. L. James (A szürke ötven árnyalatának írója) nyilatkozta egy amerikai lapnak, hogy története eredetileg egy erotikus töltetű Twilight fanfiction volt, önálló sztorivá csak később vált.

Kétség kívül állíthatjuk, hogy e történet nagy hatást gyakorolt a közvéleményre, akár negatív, akár pozitív formában. Amy Bonoman professzor, a Michigan State University kutatója közel 650, 18 és 24 év közötti olyan nőt vizsgált meg, akik legalább az egyik kötetet olvasták a háromból. Azok közül, akik mind a három könyvet olvasták, 65 százalékuk hajlamos volt arra, hogy alkalmanként túl sokat igyon, 63 százalékuknak pedig havonta akár ötnél több szexpartnerük is volt. A vizsgált nők 75 százaléka bevallotta, hogy többször próbáltak már megszabadulni néhány kilótól önsanyargató diétával, és bőven akadtak olyanok is, akikkel párjuk gyakran kiabált, vagy betegesen féltékeny volt. Bonoman professzor szerint nem szükséges betiltani a könyvet, viszont mindenképp fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a történetben bemutatott viselkedésforma, a nők elleni erőszak és elnyomás egyáltalán nem elfogadható tény.

Christian Grey és Anastasia Steele története rengeteg ember, főleg nő követendő példájává vált, az általuk kergetett álomkép, a vágyakozás a tökéletes külsejű, gazdag üzletember után, akit csak az ő szerelmük tud megszelídíteni, igen komoly gátat vethet normális kapcsolatok kiépítésében. Arról a tényről nem is beszélve, hogy ennek érdekében erőszakos cselekmények áldozatává hajlandóak válni.

21791_920453447976425_2352811060355340633_n másolata

Egy 31 éves svéd férfit és egy 28 éves német nőt megihletett E. L. James könyve, és úgy döntöttek a valóságban is kipróbálják a történetben leírt szexjátékokat. Ez a kísérletezés azonban a nő halálával végződött. Rendőrségi jelentések szerint a nő szervezetében némi kokain fedezhető fel, halálát azonban nem drog, hanem fulladás okozta, a férfi ugyanis, miközben kikötözte őt és 123-szor megütötte egy fapálcával, harisnyát dugott az áldozat szájába – írja a brit The Independent lap.

Egy tizenegy éves angol kisfiú, Liam, az iskolája beöltözős báljában Christian Greyként jelent meg szürke öltönyben, nyakkendőben, jelmeze kellékeiként egy szemkötő, és a történetben szexjátékként használt kábelkötegelő szolgáltak. Egy ilyen korú kisfiú valószínűleg szülei, leginkább édesanyja tanácsára ölthette fel ezt a jelmezt, ezzel is azt bizonyítva, hogy valakire igencsak negatív hatással van a történet.

A magam részéről egyet értek Bonoman professzorral, nem szükséges betiltani sem a könyvet, sem az abból készült filmet, de ugyanúgy, mint ahogy a különböző fantasy filmeknél , itt is el kell tudni különíteni a kitalált történeteket a valóságtól. Szép dolog a hit, szükség van álmokra is, de ne arra várjunk, hogy egy Christian Grey szerű férfi berobog a luxus sportkocsiján és egy másodperc töredéke alatt életünk végéig tartó szerelembe esünk egymással.

Billege Luca

Online gyereknevelés

Napjainkban egyre népszerűbb szokássá válik, hogy szinte mindent megosszunk az interneten. Sokan töltenek fel képeket a Facebookra ha esznek, ha nyaralnak, ha a barátaikkal vannak, vagy akár csak filmet néznek. Úgy érzik ezt meg kell osztaniuk ismerőseikkel, általában a pontos helyszínt és a jelenlévő személyeket is megjelölik rajtuk.

Ezzel bizonyos szintig nincs is semmi probléma, de mi a helyzet akkor, ha ezzel akár saját gyerekeik méltóságát vagy biztonságát is kockára tehetik?

19981_920478934640543_9094116632536969932_n

A legtöbb szülő szereti megosztani ismerőseivel, ha gyermekük valami aranyosat vagy vicceset csinál, ennek azonban bőven akad hátránya. Egyrészt egyszerre akár több száz ember is tudomást szerezhet a pontos tartózkodási helyéről, ami veszélyt jelenthet számára, hisz a legrosszabb esetben akár támpontot is adhatnak egy gyerekrablónak. Másrészről pedig nem biztos, hogy gyermekük felnőve örülni fog, ha az internet tele lesz az ő kiskori fürdetős képeivel, vagy olyanokkal, amiken épp nyakig sárosan ordít egy csúnya esés után. Mindenképp megemlítendő előnynek számít viszont, hogy a folyamatos megosztás és az ezekre kapott visszajelzések nyugalmat, társaságot adhatnak olyan újdonsült kismamák számára, akik hirtelen megváltozott helyzetük miatt elszigetelődve érzik magukat, magányosnak, mivel otthon kell vigyázniuk újszülötteikre.

10376911_920479057973864_3014897681376597004_n

Akadnak szülők, akik azt állítják, hogy azért osztanak meg ennyi mindent gyerekeikről, azért írják ki, hogy épp milyen betegségben szenvednek, vagy, hogy „Éjjel nappal sír a gyerek, mit tegyek?”, mert ilyenkor rengeteg kommentárt kapnak a bejegyzés alatt, ami segíthet nekik megoldani a helyzetüket. Altatási tippeket, különböző gyógymódokat, vagy tapasztalatokat osztanak meg a friss szülőkkel a már gyakorlottabb anyukák, apukák és ezáltal meg is nyugtatják őket, hogy ez más gyerekekkel is megtörtént már.

Egy michigani kutatócsoport felmérése szerint a megkérdezett szülők 70 %-a válaszolta azt, hogy a visszajelzéseken keresztül rengeteg tanácsot kaptak gyermekükkel kapcsolatban, és 62 %-uk, hogy ismerőseik válaszai megnyugtatták őket.

Ebben is, mint minden más témában, a lényeg a mértékletesség. Gondoljuk végig, mennyi információt osztunk meg az interneten, és azt is, hogy kivel.

Billege Luca

 

 

Playstation Experience Keynote

20 éve startolt el a Playstation, egészen pontosan december 4-én Japánban és ez kiváló alkalmat biztosított a Sonynak, hogy erre az időpontra ütemezzék a Las Vegasban tartott Playstaton Experience-t. A rendezvény első 2 órájáról fog szólni a blog, ahol a legtöbb újdonság bemutatásra került.

111111

A Show-t a SCEA elnöke Shawn Layden nyitotta, de még előtte egy hangulatfokozó intróval indítottak, ami több játék összevágásából és a PS4 premierjéhez köthető pillanatokból állt. Az első bemutatásra kerülő játék a Naughty Dog gondozásában készülő Uncharted 4 volt, ami talán a Playstation jelenlegi legnagyobb zászlóshajója. A készítők nem árultak zsákbamacskát 15 perces gameplay keretén belül mutatták be a játékot. Ami biztos: a grafikára nem lehet panasz. A tereptárgyaktól kezdve a növényzeten át az emberekig minden gyönyörűen ki van kidolgozva. A bemutatott pályarészben volt a sorozat névjegyévé vált akrobatikus ugrálás sziklafalról sziklafalra, dinamikus tűz, közel, valamint fedezékharc ezen felül úgy tűnik a lopakodásra is nagyobb hangsúlyt fektettek a készítők. Több helyen el lehetett bújni a magas, sűrű növényzetnek köszönhetően. A gameplay végén még egy teljesen új karaktert, főszereplőnk Nathan Drake testvérét is bemutatták. A játékról pontos megjelenési dátum még nincs, valamikor 2015-ben játszhatunk vele kizárólag PS4-en.

maxresdefault1

A következő nagy játék a Bloodborne volt, amit Hidetaka Miyazaki (Dark Souls) rendez. Műfaját tekintve akció-RPG. Itt is gameplay prezentációt láthattunk. Véletlenszerűen generált kazamatában kellett a két szereplőnek átjutni a csapdákon és legyőzni a rájuk támadó lényeket. Bármikor indítjuk el, mindig random fogja elhelyezni mind a csapdákat, mind a szörnyeket a játék. Ezen felül természetesen a sztori sem maradhat ki a programból. A Bloodborne 2015. március 25-én jelenik meg PS4-re. A Show folytatásában az indie (független fejlesztésű) címek sem maradtak ki. Sorban mutatták be őket. A személyes kedvencem a Shovel Knight volt, ami egy régi időket idéző 2D platformjáték. 2015-ben jelenik meg immár PS platformokon is.

Capture14

A 20. születésnap alkalmából az EA 3 játékot ad a Playstation tulajoknak, amit a PS Store-on lehet ingyen letölteni a kétnapos rendezvény ideje alatt. PS3-ra a Mirrors Edge-t, PSV-re az NFS Most Wanted-et, PS4-re a Plants vs. Zombies Garden Warfare-t. A soron következő játék a multiplatform Batman: Arkham Knight volt, ami egy látványos bemutatóval jelentkezett. A játék 2015 júniusában jön.

A korábban már kiszivárgott Street Fighter V itt mutatkozott be hivatalosan. A játék PS4-re és PC-re jön.

Az európai Yakuza rajongóknak is kedvezett a show. Az 5. epizód ami Japánban már 2012-ben megjelent 2015. III. negyedévében fog megjelenni Európában PS3-ra.

A Japánon kívül kissé elhanyagolt PSV-nek is szorított időt a Sony. A bemutatott játékok indie és PSN címek sokasága volt, de igazi meglepetésként ért, hogy a Resident Evil Revelatons 2 is ellátogat a gépre.

A következő nagy dobása a Sony-nak az Order 1886 lesz, így természetesen kaptunk egy kisebb gameplay-t a viktoriánus korban játszódó alternatív világot bemutató külső nézetes akció-kalandjátékból. 2015. február 20-án kerül a boltok polcaira. Platform: PS4.

2051289-718917_20130820_004

Két nagy exclusive játékot tartogatott még a show. Az egyik a PSV-n napvilágot látott Tearaway új része ami PS4-re jön és az Unfolded alcímet kapta. A platformjáték a PS4 irányítójának speciális részeit használja ki, mint pl. a tapipadot. Az egész játék árasztja magából a kreativitást és a cukiságot, ami már a képeket nézve is látszik.

large

A másik nagy cím az Until Dawn lesz amit egy interaktív horrorfilmhez tudnám hasonlítani. Az irányítás nem mindig a játékos kezében van. Vannak olyan helyzetek, ahol csak abba lehet beleszólásunk, hogy pl. az üldözőnk elől elfussunk vagy elrejtőzzünk esetleg a kilincs nélküli ajtót erőből próbáljuk betörni vagy keressük meg a hozzávaló kilincset. A bemutatott pályarészben feszültségben nem volt hiány.

Hayden-Panettiere-Poster-Until-Dawn

A show végére még a No Man’s Sky-ra is jutott egy kis idő, ami egy egyedi kalandjáték lesz, random generált bolygókkal amit több társunkkal együtt fedezhetünk fel. A show végére sokan valami nagy játékbejelentést vártak, de ez sajnos elmaradt. Helyette jutott egy új IP a Drawn to Death személyében. Ez egy multiplayer külső nézetes véres lövölde lesz amiben a csavar az, hogy rajzfigurákat alakítunk és a rajzolót is segítségül hívhatjuk.

A Sony egy videóval zárta a show-t amiben az előző két órán bemutatott játékokat láthattuk. A Sony előrevetítette, mit várhatunk tőle a következő

Erdősi André

Egy kiállítás margójára

Nos, megnyitottunk. A közel két hónapja tartó szervezés és készülés után, lerántva a képzeletbeli függönyt átalakult közösségi terünkről, a közönség megtekinthette a Virágh Ildikó fotóiból összeálló kiállítást. A megnyitón végig az járt a fejemben, hihetetlen, hogy itt vagyunk. Pedig két hónappal ezelőtt…

A büfében ültem pár csoporttárssal, mikor odajött hozzánk két srác, valamilyen órára invitálva őket. Akkor még nem tudtam, hogy egy számukra kötelezően választandó tárgyról van szó. Rólam tudni kell, hogy önkéntesként csatlakoztam a csapathoz. A “kiállítás szervezés” szó ütötte meg a fülemet. Mivel az ilyesmi mindig is érdekelt, örültem, hogy beszállhatok- bár attól féltem, nem sok hasznomat veszik majd-, és Tarbay Gabriella tanárnő szeretettel fogadott.
Mivel a többiek már kaptak egy kis elméleti alapot, először egy tekervényes ábra került a kezembe a kiállítás szervezés folyamatáról. A következő alkalomkor pedig már bele is kezdtünk a munkába, a feladatkörök meghatározásával. Leggyakrabb mondatommá a “Majd én megcsinálom” vált. A külső kapcsolatok kezelését, a kiállítási anyag felügyeletét és még több részfeladatot vállaltam el, de persze voltak munkák, amikből szinte mindenki kivette a részét. Ilyen volt a költségvetés összeállítása, néha éjszakába nyúló facebook-meetingekkel vagy bolti “túrákkal”, a legjobb árakat keresve. Közben pedig készültek a fotók és cikkek, hogy mindenki lássa: készülünk.

Izgatottan vártuk, hogy végre találkozzunk a képanyaggal. Egy délutánon át válogattuk a fotókat és alakítottuk ki azok elrendezését témákra bontva. A kezdetleges látványterv nagy, fehér lapokon rajzolódott ki és- őszintén szólva- még kicsit nehezen volt elképzelhető az eredmény. Ez a későbbiekben sem változott, sőt, újabb és újabb kihívások álltak a csapat elé.
A csapat egyik része andragógusokból(Soós Réka, Ria Szerenka, Kalmár Tamara), a másik része kommunikáció szakos hallgatókból(Váradi Richárd, Bolfert Richárd, Kis Nándor) állt- velem kiegészülve.
A képeket kísérő falszövegekhez az alkotóval, Virágh Ildikóval készítettem interjút. Estébe nyúló vállalkozás volt, ugyanis egy szakest közepén kezdtünk bele a munkába, amit Ildi fotózott. Amíg ő dolgozott, én elugrottam kajáért, szóval a rádióstúdióban “piknikezve” fejeztük be a munkát. Egy lépéssel közelebb voltunk tehát a célhoz, hamarosan kezünkbe foghattuk a kinyomtatott képeket és szövegeket, beköltözve a negyedik emelet egyik termébe, elkezdtük a kasírozást. Csapatunk munkáját a műkereskedelem specializáció szakoktatói irányították.
Sipos Attila felügyelte a kasírozást, amire szükség is volt, hiszen valamennyien bizonytalanul bántunk az eszközökkel. Aztán belejöttünk, a földön pedig gyűltek a kész képek.

Terveink között szerepelt a közösségi tér átalakítása is, kikerültek a könyvespolcok és megszületett az a bizonyos szürke szín. Tehát festettünk. Néha ecsettel, néha hengerrel, beszélgetve vagy csendben dolgoztunk, közben időről időre megjelentek érdeklődők, kinek tetszett, kinek kevésbé.
A festés után következett a munka legnehezebb része: a képeket felfüggesztő sínek felrögzítése, ami leginkább a fiúk reszortja volt. Másik oktatónk, Boka Máté szerezte be és vágta méretre a síneket, a felrakás közös munka volt.
Az oktatópáros érdekességét egyébként az adja, hogy látszólag ellentétei egymásnak. Attila nyílt és közlékeny, a csapat összetartója, míg Máté inkább a háttérben mozgó, sokáig távolságtartó figurának tűnt. Aztán besétált a csövektől piszkosan, laza szerelésben.
Jót tett- és jól állt- nekünk a fizikai munka, de még a megnyitó napján is volt dolgunk bőven. Az utolsó simítások végeztével a fiúk is kicserélődtek; visszatértek az öltönyök és a parfümök…
És végre megnyitó. Noha alig álltam a lábamon, élveztem. Úgy gondolom, jó munkát végeztünk, mindenki jól érezte magát. Utána mi, szervezők elégedetten roskadtunk össze egy-egy székben. Bár fáradtsággal járt, megérte.
És, hogy szeretném-e ezt jövőre is? Igen.

Illés Anett

1891224_377553619087803_337995234431727420_n 10523163_818657221530927_4623454786941284140_n1959709_819943994735583_1033384161224383442_n

A teáról

Kínát tekintjük a tea őshazájának. Kb. 5000 évvel ezelőtt ott írtak először a tealevelek jótékony hatásáról. Persze akkor még nem sejtették, hogy én is a lelkes jelentkezők közt leszek, aki a teák számtalan fajtáját és ízvilágát ki próbálja majd,de sebaj.

Ahogy minden elkezdődött.

A csésze szélét számhoz emelém és hol lassan kortyolva,hol pedig nagy adagot leküldve gyomromba iszogatám,eme csodás aromákat magában foglaló nedűt,mely igen hosszú múltra tekint vissza.
A legendák száma,melyek a tea felfedezéséről szólnak, végtelen. Egyike arról mesél, ahogy a véletlen volt az, mely a kínai császárt, Shen Nung (kr.e.2737)-ot, aki a tisztaságra mindig nagyon ügyelt és ezért az ivóvizéet felforralta, a tea ízére vezette: a szél néhány tealevelet a bugyogó vízzel teli edénybe fújt, melyek aranyszínűre színezték a vizet és kellemes aromát kölcsönöztek neki. A császár kipróbálta az italt és azonnal felfrissülve érezte magát. A tea azt követően a „középbirodalom” italává vált.

A tea Japánban
Csak kr.u.552-ben tanították meg a buddhista szerzetesek a teakészítés művészetét a japánoknak. Hamarosan a teafogyasztást egy részletesen meghatározott szertartással kapcsolták össze. A teaizmus kifejezése, amely sokkal később alakult ki, jól mutatja a japánok majdnem vallásos tiszteletét a tea iránt.
Megannyi rózsásnál-rózsásabb fajtáját ismerték meg a japánok eme fenséges italnak,melyet sok dicső ünnepség alkalmával töltöttek liter számra a formás kis teakannákba és szolgáltak fel sok hősiesen visszatért harcosnak az uralkodó oldalán helyet foglalva.

A tea árucikké válik

A pompás T’ang dinasztia (kr.u. 618-907) uralkodása alatt a tea Kínában széles körben elterjedt kereskedelmi árucikké vált. A tea így minden társadalmi réteghez került és többé nem maradt a felsőbb körök és a klérus kíváltsága.
A kereskedelem a teát is magáévá tevé és hamarosan sok ország piacának portékája lett,melyet hamar megszerettek a vásárlók.

Az első könyv a teáról
A 8. században a kínai Luh Yü néhány teakereskedő megbízásából írt egy háromkötetes könyvet a teáról. Ezzel létre is jött a tea első írott története, amely egyúttal az időközben nagyon kedveltté vált ital dicshimnuszává vált. Luh Yü-t még több generációval később is a tea védőszentjeként tisztelték.
A könyvolvasás jó, a teáról sok izgalmas,már-már fantasztikus mivoltát is firtató csodás regény szintjét suroló irománnyá vált. De a valóságot nem pocskondiázva,értelmet adva a tea mikéntjének tovább emelé annak nagyszerű mivoltát.

Európa felfedezi a teát
1610-ben érkezett az első teaszállítmány hajón Japánból Jáván át Amszterdamba. Ettől kezdve a hollandok 50 éven át voltak az egyetlen teaimportőrök, akik egész Európát ellátták az itallal. 1669-ben az angolok is beszálltak ebbe az üzletbe. Az angolok nagyszerűséget látva eme folyadékban és úriasságot,az angol lordoknak ajánlották fel először fogyasztásra és mikor a király és a királynő boldogan kortyolá ezt a nedűt,boldogan bocsáták népük emberei közé. A teaimport monopóliumát az általuk alapított Kelet Indiai Társaság egészen 1833-ig birtokolta. A szárazföldön is megtalálta útját a tea Európába. A 17. század közepén egy karavánnal 200 csomag tea érkezett Mongóliából születésnapi ajándékként I. Mihály, az első orosz Romanov császár számára. A karavánok Pekingből a Gobi-sivatagon át vonultak, át Szibérián, a Bajkál-tó mellett és tovább a Volga felé. Még a 19.századig is azt mondták az orosz karavánteáról, hogy jobb a minősége, mint a tengeri úton szállított teának, melyet nedves, kátrányos és dohós szagú rakodóterekben tartottak. Ezt a teát cukrozták a kellemetlen mellékíz miatt.
Nem kétlem eme mellékíz számtalan szebbnél-szebb gondolatot szült a fogyasztók fejében,de nap,mint nap terjedt a híre szerte-széjjel,de ahogy a könyv mellett az újság is napvilágot látott,az internet is felütötte fejét,bár az utóbbi csak azoknak tudott valami újat mondani,akik se a könyv se az újságolvasást nem tartották igazán fontosnak.

A teaóra bevezetése
1662-ben történt meg a teaóra hivatalos bevezetése az angol király, II. Károly udvarában. Ezzel a tea Európában is társadalmilag elismertté és a legfontosabb kereskedelmi áruvá vált.

A Bostoni Teadélután
A 17. század végén angol bevándorlók magukkal hozták a teát az USA-ba. Idővel itt is egyre több rajongója lett a teának, különösen a magasabb körökben, akik akkoriban tea összejöveteleket rendeztek. 1760 körül a tea a harmadik helyen állt az Új-Angliába importált áruk között. Ezzel Anglia, mely a Hétéves háború során pénzügyi válságba került, új bevételi forrást talált. A teát magas adókkal terhelték meg. Az egész országban ez heves ellenérzést váltott ki. Mely nem csupán a teát árusító boltok eladását rontotta,de a vevők hangulatát is feltüzelte.

boston

A Kelet-indiai Társaság ( a legnagyobb tea kereskedelmi társaság) erre azonnali adócsökkentést kezdeményezett. Túl későn, az emberek bosszút forraltak. 1773 december 16-án Boston-ban a Szent András szabadkőműves-páholy tagjai mohikánoknak öltözve megcsáklyázták a Kelet-indiai Társaság kikötőben álló hajóit és 342 doboz teát a fedélzetről a vízbe dobáltak nem is belegondolva a felesleges pazarlás mértékébe. Ez az eset, mely „bostoni teadélutánként” híresült el, az angol uralom elleni szabadságharc kezdetét jelképezi Amerikában.

Kína elveszíti egyeduralmát
1834-ben William Bentinck jelentős ösztönzést adott az indiai teatermesztésnek. Kína ezért elveszíti addigi jelentős teatermesztés-monópoliumát.

A tea szállító hajó, a klipper
A teaimport monopólium vége után a brit hajózásnak 1834-től mindenekelőtt az amerikai oldalról erős vetélytársa lett. Hogy ezt a versenytársat kordában tartsa, megépítették a teaszállító hajót, az ún. Teaklippert: négy vagy több árbocú vitorlás hajók, éles hajóorral és karcsú hajótesttel. Viszonylag nagy rakodókapacitással rendelkeztek alacsony összsúly mellett és nagy sebességet tudtak elérni. Az egyik leghíresebb brit teaklipper az 1869-ben épített Cutty Sark, amely még ma is Greenwich-ben, a Temze partján látható. 1869-ben nyitották meg a Szuezi csatornát is, amely a teaültetvények felé kb.7000 km-rel megrövidítette az utat. Ezáltal lehetségessé vált a teaszállítás a gőzhajók számára is, melyeknek elég lehetőségük volt így, hogy az út során szenet tudjanak elraktározni. Eljött a teaklipperek vége, a modern kereskedelmi hajók időszaka kezdődött el.

Tánc-teadélután és teakultusz
A 20.század kezdetén divattá vált, hogy elmenjenek az emberek teázni. Egyre több „teaház” és szálloda kínálta az ötórai teát, az un. tea-time-t, és tea menüket. A 1913 körül Argentínából importált tangó különösen vonzóvá tette az ötórai teá-délutánokat. Az összehasonlíthatatlan tánctea-összejövetelek voltak a csúcspontjai a 20-as évek aranykorának. A sajtó folyamatosan növekvő őrületről számolt be a “tea-tangó” kapcsán.

A tea ma
A tea ma a kb. 3.5 millió tonna éves világtermeléssel (Forrás: Német Teaszövetség) a föld legnépszerűbb itala és a víz után ezt isszák a leggyakrabban.

Gergely Tamás 12.01

Egy csepp figyelem

Esik. Szerintem ez a tökéletes idő arra, hogy otthon leüljünk a kényelmes fotelba egy jó könyvvel és egy bögre finom meleg teával. Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy Magyarországon nincs a teázásnak szokása, rituáléja. Ha lenne, akkor az egy kicsit kiszakítana bennünket a rohanó hétköznapokból, egy kicsit magunkra figyelhetnénk, relaxálhatnánk, gondolkodhatnánk. Vagy este miután hazaérünk a munkából, iskolából csak leülni egy forró teával és nyugodtan végiggondolni a napunkat, vagy esetleg az előttünk álló napokat, hogy mit is kell majd elintéznünk. Kicsit összeszedni a gondolatainkat.

A teát nem lehet rohanva elkészíteni vagy meginni. A teának időt kell adni. Vizet kell forralni hozzá, hagyni kell ázni a teafüvet, finoman, tökéletesen beízesíteni. Aztán következik az elfogyasztás. Ott sem lehet rohanni. Lassan, nyugodtan kell kortyolgatni közben beszélgetni egy jó baráttal, családtaggal vagy amint már említettem elmerülni egy jó könyvben.

Szerintem a tea hangulat kérdése is. A hangulatunk befolyásolja, hogy milyen típusú, illetve. hogy milyen ízű teát választunk. Nekem nagy kedvenceim a zöld-, illetve a gyümölcsteák. Ezekből is többféle van otthon, a kedvemtől függ, hogy éppen milyet készítek el.

Mindenkit szeretnék arra kérni, hogy mikor teát készít és van egy kis ideje, akkor üljön le és nyugodtan, lassan fogyassza el, adjon egy kis időt magának pihenésre, gondolkodásra, feltöltődésre.

Kiss Tímea