Blog Archives

Egy kiállítás margójára

Nos, megnyitottunk. A közel két hónapja tartó szervezés és készülés után, lerántva a képzeletbeli függönyt átalakult közösségi terünkről, a közönség megtekinthette a Virágh Ildikó fotóiból összeálló kiállítást. A megnyitón végig az járt a fejemben, hihetetlen, hogy itt vagyunk. Pedig két hónappal ezelőtt…

A büfében ültem pár csoporttárssal, mikor odajött hozzánk két srác, valamilyen órára invitálva őket. Akkor még nem tudtam, hogy egy számukra kötelezően választandó tárgyról van szó. Rólam tudni kell, hogy önkéntesként csatlakoztam a csapathoz. A “kiállítás szervezés” szó ütötte meg a fülemet. Mivel az ilyesmi mindig is érdekelt, örültem, hogy beszállhatok- bár attól féltem, nem sok hasznomat veszik majd-, és Tarbay Gabriella tanárnő szeretettel fogadott.
Mivel a többiek már kaptak egy kis elméleti alapot, először egy tekervényes ábra került a kezembe a kiállítás szervezés folyamatáról. A következő alkalomkor pedig már bele is kezdtünk a munkába, a feladatkörök meghatározásával. Leggyakrabb mondatommá a “Majd én megcsinálom” vált. A külső kapcsolatok kezelését, a kiállítási anyag felügyeletét és még több részfeladatot vállaltam el, de persze voltak munkák, amikből szinte mindenki kivette a részét. Ilyen volt a költségvetés összeállítása, néha éjszakába nyúló facebook-meetingekkel vagy bolti “túrákkal”, a legjobb árakat keresve. Közben pedig készültek a fotók és cikkek, hogy mindenki lássa: készülünk.

Izgatottan vártuk, hogy végre találkozzunk a képanyaggal. Egy délutánon át válogattuk a fotókat és alakítottuk ki azok elrendezését témákra bontva. A kezdetleges látványterv nagy, fehér lapokon rajzolódott ki és- őszintén szólva- még kicsit nehezen volt elképzelhető az eredmény. Ez a későbbiekben sem változott, sőt, újabb és újabb kihívások álltak a csapat elé.
A csapat egyik része andragógusokból(Soós Réka, Ria Szerenka, Kalmár Tamara), a másik része kommunikáció szakos hallgatókból(Váradi Richárd, Bolfert Richárd, Kis Nándor) állt- velem kiegészülve.
A képeket kísérő falszövegekhez az alkotóval, Virágh Ildikóval készítettem interjút. Estébe nyúló vállalkozás volt, ugyanis egy szakest közepén kezdtünk bele a munkába, amit Ildi fotózott. Amíg ő dolgozott, én elugrottam kajáért, szóval a rádióstúdióban “piknikezve” fejeztük be a munkát. Egy lépéssel közelebb voltunk tehát a célhoz, hamarosan kezünkbe foghattuk a kinyomtatott képeket és szövegeket, beköltözve a negyedik emelet egyik termébe, elkezdtük a kasírozást. Csapatunk munkáját a műkereskedelem specializáció szakoktatói irányították.
Sipos Attila felügyelte a kasírozást, amire szükség is volt, hiszen valamennyien bizonytalanul bántunk az eszközökkel. Aztán belejöttünk, a földön pedig gyűltek a kész képek.

Terveink között szerepelt a közösségi tér átalakítása is, kikerültek a könyvespolcok és megszületett az a bizonyos szürke szín. Tehát festettünk. Néha ecsettel, néha hengerrel, beszélgetve vagy csendben dolgoztunk, közben időről időre megjelentek érdeklődők, kinek tetszett, kinek kevésbé.
A festés után következett a munka legnehezebb része: a képeket felfüggesztő sínek felrögzítése, ami leginkább a fiúk reszortja volt. Másik oktatónk, Boka Máté szerezte be és vágta méretre a síneket, a felrakás közös munka volt.
Az oktatópáros érdekességét egyébként az adja, hogy látszólag ellentétei egymásnak. Attila nyílt és közlékeny, a csapat összetartója, míg Máté inkább a háttérben mozgó, sokáig távolságtartó figurának tűnt. Aztán besétált a csövektől piszkosan, laza szerelésben.
Jót tett- és jól állt- nekünk a fizikai munka, de még a megnyitó napján is volt dolgunk bőven. Az utolsó simítások végeztével a fiúk is kicserélődtek; visszatértek az öltönyök és a parfümök…
És végre megnyitó. Noha alig álltam a lábamon, élveztem. Úgy gondolom, jó munkát végeztünk, mindenki jól érezte magát. Utána mi, szervezők elégedetten roskadtunk össze egy-egy székben. Bár fáradtsággal járt, megérte.
És, hogy szeretném-e ezt jövőre is? Igen.

Illés Anett

1891224_377553619087803_337995234431727420_n 10523163_818657221530927_4623454786941284140_n1959709_819943994735583_1033384161224383442_n

A teáról

Kínát tekintjük a tea őshazájának. Kb. 5000 évvel ezelőtt ott írtak először a tealevelek jótékony hatásáról. Persze akkor még nem sejtették, hogy én is a lelkes jelentkezők közt leszek, aki a teák számtalan fajtáját és ízvilágát ki próbálja majd,de sebaj.

Ahogy minden elkezdődött.

A csésze szélét számhoz emelém és hol lassan kortyolva,hol pedig nagy adagot leküldve gyomromba iszogatám,eme csodás aromákat magában foglaló nedűt,mely igen hosszú múltra tekint vissza.
A legendák száma,melyek a tea felfedezéséről szólnak, végtelen. Egyike arról mesél, ahogy a véletlen volt az, mely a kínai császárt, Shen Nung (kr.e.2737)-ot, aki a tisztaságra mindig nagyon ügyelt és ezért az ivóvizéet felforralta, a tea ízére vezette: a szél néhány tealevelet a bugyogó vízzel teli edénybe fújt, melyek aranyszínűre színezték a vizet és kellemes aromát kölcsönöztek neki. A császár kipróbálta az italt és azonnal felfrissülve érezte magát. A tea azt követően a „középbirodalom” italává vált.

A tea Japánban
Csak kr.u.552-ben tanították meg a buddhista szerzetesek a teakészítés művészetét a japánoknak. Hamarosan a teafogyasztást egy részletesen meghatározott szertartással kapcsolták össze. A teaizmus kifejezése, amely sokkal később alakult ki, jól mutatja a japánok majdnem vallásos tiszteletét a tea iránt.
Megannyi rózsásnál-rózsásabb fajtáját ismerték meg a japánok eme fenséges italnak,melyet sok dicső ünnepség alkalmával töltöttek liter számra a formás kis teakannákba és szolgáltak fel sok hősiesen visszatért harcosnak az uralkodó oldalán helyet foglalva.

A tea árucikké válik

A pompás T’ang dinasztia (kr.u. 618-907) uralkodása alatt a tea Kínában széles körben elterjedt kereskedelmi árucikké vált. A tea így minden társadalmi réteghez került és többé nem maradt a felsőbb körök és a klérus kíváltsága.
A kereskedelem a teát is magáévá tevé és hamarosan sok ország piacának portékája lett,melyet hamar megszerettek a vásárlók.

Az első könyv a teáról
A 8. században a kínai Luh Yü néhány teakereskedő megbízásából írt egy háromkötetes könyvet a teáról. Ezzel létre is jött a tea első írott története, amely egyúttal az időközben nagyon kedveltté vált ital dicshimnuszává vált. Luh Yü-t még több generációval később is a tea védőszentjeként tisztelték.
A könyvolvasás jó, a teáról sok izgalmas,már-már fantasztikus mivoltát is firtató csodás regény szintjét suroló irománnyá vált. De a valóságot nem pocskondiázva,értelmet adva a tea mikéntjének tovább emelé annak nagyszerű mivoltát.

Európa felfedezi a teát
1610-ben érkezett az első teaszállítmány hajón Japánból Jáván át Amszterdamba. Ettől kezdve a hollandok 50 éven át voltak az egyetlen teaimportőrök, akik egész Európát ellátták az itallal. 1669-ben az angolok is beszálltak ebbe az üzletbe. Az angolok nagyszerűséget látva eme folyadékban és úriasságot,az angol lordoknak ajánlották fel először fogyasztásra és mikor a király és a királynő boldogan kortyolá ezt a nedűt,boldogan bocsáták népük emberei közé. A teaimport monopóliumát az általuk alapított Kelet Indiai Társaság egészen 1833-ig birtokolta. A szárazföldön is megtalálta útját a tea Európába. A 17. század közepén egy karavánnal 200 csomag tea érkezett Mongóliából születésnapi ajándékként I. Mihály, az első orosz Romanov császár számára. A karavánok Pekingből a Gobi-sivatagon át vonultak, át Szibérián, a Bajkál-tó mellett és tovább a Volga felé. Még a 19.századig is azt mondták az orosz karavánteáról, hogy jobb a minősége, mint a tengeri úton szállított teának, melyet nedves, kátrányos és dohós szagú rakodóterekben tartottak. Ezt a teát cukrozták a kellemetlen mellékíz miatt.
Nem kétlem eme mellékíz számtalan szebbnél-szebb gondolatot szült a fogyasztók fejében,de nap,mint nap terjedt a híre szerte-széjjel,de ahogy a könyv mellett az újság is napvilágot látott,az internet is felütötte fejét,bár az utóbbi csak azoknak tudott valami újat mondani,akik se a könyv se az újságolvasást nem tartották igazán fontosnak.

A teaóra bevezetése
1662-ben történt meg a teaóra hivatalos bevezetése az angol király, II. Károly udvarában. Ezzel a tea Európában is társadalmilag elismertté és a legfontosabb kereskedelmi áruvá vált.

A Bostoni Teadélután
A 17. század végén angol bevándorlók magukkal hozták a teát az USA-ba. Idővel itt is egyre több rajongója lett a teának, különösen a magasabb körökben, akik akkoriban tea összejöveteleket rendeztek. 1760 körül a tea a harmadik helyen állt az Új-Angliába importált áruk között. Ezzel Anglia, mely a Hétéves háború során pénzügyi válságba került, új bevételi forrást talált. A teát magas adókkal terhelték meg. Az egész országban ez heves ellenérzést váltott ki. Mely nem csupán a teát árusító boltok eladását rontotta,de a vevők hangulatát is feltüzelte.

boston

A Kelet-indiai Társaság ( a legnagyobb tea kereskedelmi társaság) erre azonnali adócsökkentést kezdeményezett. Túl későn, az emberek bosszút forraltak. 1773 december 16-án Boston-ban a Szent András szabadkőműves-páholy tagjai mohikánoknak öltözve megcsáklyázták a Kelet-indiai Társaság kikötőben álló hajóit és 342 doboz teát a fedélzetről a vízbe dobáltak nem is belegondolva a felesleges pazarlás mértékébe. Ez az eset, mely „bostoni teadélutánként” híresült el, az angol uralom elleni szabadságharc kezdetét jelképezi Amerikában.

Kína elveszíti egyeduralmát
1834-ben William Bentinck jelentős ösztönzést adott az indiai teatermesztésnek. Kína ezért elveszíti addigi jelentős teatermesztés-monópoliumát.

A tea szállító hajó, a klipper
A teaimport monopólium vége után a brit hajózásnak 1834-től mindenekelőtt az amerikai oldalról erős vetélytársa lett. Hogy ezt a versenytársat kordában tartsa, megépítették a teaszállító hajót, az ún. Teaklippert: négy vagy több árbocú vitorlás hajók, éles hajóorral és karcsú hajótesttel. Viszonylag nagy rakodókapacitással rendelkeztek alacsony összsúly mellett és nagy sebességet tudtak elérni. Az egyik leghíresebb brit teaklipper az 1869-ben épített Cutty Sark, amely még ma is Greenwich-ben, a Temze partján látható. 1869-ben nyitották meg a Szuezi csatornát is, amely a teaültetvények felé kb.7000 km-rel megrövidítette az utat. Ezáltal lehetségessé vált a teaszállítás a gőzhajók számára is, melyeknek elég lehetőségük volt így, hogy az út során szenet tudjanak elraktározni. Eljött a teaklipperek vége, a modern kereskedelmi hajók időszaka kezdődött el.

Tánc-teadélután és teakultusz
A 20.század kezdetén divattá vált, hogy elmenjenek az emberek teázni. Egyre több „teaház” és szálloda kínálta az ötórai teát, az un. tea-time-t, és tea menüket. A 1913 körül Argentínából importált tangó különösen vonzóvá tette az ötórai teá-délutánokat. Az összehasonlíthatatlan tánctea-összejövetelek voltak a csúcspontjai a 20-as évek aranykorának. A sajtó folyamatosan növekvő őrületről számolt be a “tea-tangó” kapcsán.

A tea ma
A tea ma a kb. 3.5 millió tonna éves világtermeléssel (Forrás: Német Teaszövetség) a föld legnépszerűbb itala és a víz után ezt isszák a leggyakrabban.

Gergely Tamás 12.01

A technológiai szingularitás – Áldás vagy átok?

A technológiai micsoda?

singularity-graph

„…amikor az emberfeletti intelligencia megjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni.”

Az idézet a Wikipediáról tökéletes kedvcsináló lehet bármely Sci-Fi rajongónak. Azonban ha mélyebbre ássuk magunkat a témában, rádöbbenünk, hogy komoly emberek sok időt fektettek a tudományosan alátámasztott elméleteik megalkotásába, amiket megismerve az ő szemüvegükön keresztül szemlélhetjük mi is az emberiség nem túl távoli jövőjét.

Az általam nagyra tartott gondolkodók közül kettőt emelnék ki. Egyikük a 20. század egyik legkülönlegesebb gondolkodója, Alan Touring (1912–1954) brit matematikus, aki a számítástechnika alapjainak kidolgozásában és a mesterséges intelligencia fogalmának elméleti meghatározásával írta be magát a tudománytörténelembe. Negyvenkét éves korában, ciánmérgezésben vesztette életét, máig tisztázatlan körülmények között. Rövidnek mondható életének dacára jelentős technológiai mérföldkövek az általa megalkotott elméletek, és elképzelhető hogy a munkássága nélkül ma nem tartana az informatika ott, ahol.

Egy generáció választja el Touringtól a másik hasonlóan zseniális elmét, ő Raymond Kurzweil (1948-) amerikai feltaláló, író, jövőkutató. Gyakorlati találmányai az elektromos billentyűs hangszerek forradalmasítása terén mind eltörpülnek a jövőt illető komplex és tudományosan megalapozott elméletei mellett. Az ő gondolatai adják az itt felsoroltak gerincét, amit a következőekben megpróbálok a legjobb tudásom szerint kiegészíteni az ismereteimmel és átadni nektek.

Az emberiség jövőjét illető képzeletbeli szcenáriók alapját az elmúlt 200 év technológiai fejlődésének értelmező vizsgálata adja, az alább felsorolt technológiák pedig előrevetítik a haladás várható irányát és a változás ütemét.

Megállapítható, hogy a fejlődés a korábban hittel ellentétben nem lineáris, hanem exponenciális, vagyis a fejlődés eredményeként létrejött technológiák maguk is újabb eredményekhez vezetnek.

Bár a technológiai fejlődésünk egyre gyorsuló iramával ma még tudjuk tartani fejben a ritmust, logikusan átgondolva – és szem előtt tartva az emberi agy véges kapacitását – egyértelművé válik, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor a saját értelmünket is kénytelenek leszünk valamilyen módon mesterségesen fejleszteni.

Azon a ponton, mikor az ember már nem csak a környezetét automatizálja és gépiesíti, hanem a legalapvetőbb technológiai alkalmazások szintjén a saját testének kiterjesztését tűzi ki célul, magunk is részévé válunk a minket körülvevő technológiai környezetnek. Olyan épített gépi környezet felé tartunk, amely az evolúció által minket körülvevő és immár minket is magába foglaló biológiai létformák kárára nyer majd teret a bolygónk véges szárazföldjein.

Az 50-100 éven belül bizonyosan megjelenő intelligens gépi életforma legfőbb előnye a biológiaival szemben – amellett, hogy képes lesz módosításokat végrehajtani a saját testén – az, hogy a megfelelő karbantartás mellett végtelenné válik számára a negyedik dimenzió, vagyis szó szerint uralni fogja az időt. Intelligenciája és a biológiától való függetlenséggel járó előnyök lehetővé teszik számára mindazt, amiről az ember álmodni sem merhet.

Mike_technological-singularity_demotivationalPosters-dot-net

Kivéve persze, ha nem hajtjuk szolgasorba ezt a mesterséges intelligenciát, és felhasználva végtelen értelmét, mi magunk válunk képessé a biológiai testünk átprogramozására. Az evolúció „csupán” egy próba-szerencse alapú fejlődést tett lehetővé, amellyel lassan, de biztosan lépegettünk előre a fejlődés végtelen létráján. Mikor belépünk a célzott genetikai módosítások korába és átvesszük a fejlődésünk gyeplőjét az evolúciótól, már nem a környezeti hatások, hanem az emberi képzelet alakítja majd a testünket.

20130719153631-0_0

A tizenhat éven át tartó, 2006-ban befejezett Humán Genom Projekt elérte célját, és sikerült feltérképezni a teljes emberi genomot a nukleotidok, vagyis bázispárok szintjéig és azonosítani a benne található összes gént. Ez körülbelül 3 milliárd DNS bázispárt jelent. Az egyes gének funkcióját tekintve a mai napig tartanak a kutatások, azonban az analízist nagyban elősegíti majd az informatikában tapasztalható radikális fejlődés.

quantum_computerUgyanis a Neumann-elven alapuló számítógépek után a kvantumszámítógépek korába lépünk, ahol a tranzisztorok a lehető legkisebb méretűre zsugorodnak – egy atom nagyságúra. Az információt az atomhoz tartozó szabad elektron hordozza, amely nem csak 1 vagy 0 értéket viselheti, képességei a hagyományos tranzisztorokhoz képest öt nagyságrenddel nagyobbak. Az atomnyi nagyságú tranzisztorokkal sejt nagyságú gépeket építhetünk, amely további végzetes lehetőségeket rejteget a jövő alakulását illetően.

eecs290g3

A nano robotok megjelenésével irányított beavatkozásokat leszünk képesek elvégezni a sejtek szintjén. Ez a technológia lehetővé teszi majd számunkra a testünk valósidejű módosítását. Ha a megfelelő genetikai „beállításokat” végrehajtjuk, a jelenlegi genomunkkal is képesek leszünk a jelenlegi skála alapján kb. 1000 IQ-val rendelkező emberi egyed megalkotására (via). Ez a szám azonban eltörpül a gépi intelligencia végtelen képességeihez képest, amelynek éltető energiája elektromosság, sem tápanyagokra, sem pihenésre nincs szüksége.

Ami kétessé teszi az emberi intelligencia ilyen mértékű meghaladásának kimenetelét, az maga a gondolat, hogy egy felsőbbrendű intelligencia számára a mai átlagos intellektussal rendelkező ember olyannak tűnhet majd, mint számunkra háziállataink a maguk bájos együgyűségével.

Az érzelmeket az értelem és az ezzel járó racionális gondolkodás fogja felváltani, ami felülírja majd a számunkra oly értékes emberi etikát és erkölcsöt.

Ezzel a gondolattal megágyaztunk annak – az emberi faj számára végzetes – következménynek, hogy racionális és logikus okokból az általunk megalkotott mindenható gép úgy dönt majd, károsak vagyunk és szükségtelen a létezésünk az univerzum egyensúlyát tekintve. Ezzel a döntéssel egy időben a létezésünk csak egy lépcsőfok marad az evolúció történetében, és a ma ismert biológiai életformát felváltja egy sokkal kifinomultabb és matematikailag tökéletesebb élet, amit a csekély értelmünkkel talán akkor sem értenénk meg, ha megélhetnénk az eljövetelét.

Debreczeni Dávid

“Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” (Robert Capa)

Fotóutca Fesztivál

A fotózás érdekli az embereket. Sokan vannak, akiknek hobbijává vált a fényképészet és még többen vannak azok, akik profi szinten űzik. Ezért is jó, hogy vannak olyan kiállítások, mint például a Fotóutca Fesztivál.

Mindenki szereti a szép fotókat és mindenki kíváncsi rá hogyan lehet a legjobb képet elkészíteni. Véleményem szerint ezért is volt jó elképzelés, hogy a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ aulájában személyesen lehetett beszélgetni művészekkel.

Voltak fotósok, természetesen javarészt fotósok, de nekem egy másik technikán akadt meg a tekintetem. Kilógott a sok fényképpel telerakott asztalok közül. Ezek rézkarcok voltak. Beszédbe elegyedtem a készítőjükkel, Sztranyák Zsófiával. Elmesélte, hogy hogyan is készül az ilyen technikájú mű. A többi asztalnál, mint mondtam fotósok voltak, ott nem igazán azon van a hangsúly, hogy hogyan készült a kép, hanem ebben az esetben a végeredmény számít.

Személy szerint engem két dolog fogott meg igazán a Fotóutca Fesztivál programjában. Tudatosan ezek miatt mentem el a Capa Központba.

Az egyik a Bőrödön viseled. Társadalmi konstrukciók vizuális kódjai című kiállítás volt, amely a fesztivál ideje alatt ingyenesen megtekinthető volt. A kiállítás azt vizsgálja, hogy építjük fel az egyéniségünket. Mit jelentenek a társadalmi szerepek és jelzőrendszerek? Hogyan építjük fel hovatartozásunkat, hogyan reagál arra a társadalom? Hogyan skatulyáznak be bennünket az emberek? Szereposztások, divat, közmegegyezés, tekintély, változékonyság, hazai vizuális kultúra. Ezek mind-mind visszaköszönnek a képekről. Cserélgethetőség, árucikk jelleg, ezek a 2010-es évek közepén is erősen jelen vannak. A kiállítás Magyarországra külön kitér. A rendszerváltozás előtt kezdődő változásoktól indul, az identitás és hatalmi viszonyok egymás mellett élését mutatja be.

A másik dolog, ami számomra vonzó program volt a fesztiválon, az a Fotóasszociációk a tánc nyelvén elnevezésű előadás volt. Ebben az előadásban Vass Imrét, kortárs táncos-koreográfust láthattuk, amint eltáncolja „Az ifjú E.Á. újrajátszott keservei” című képsorozatot. Ez a performansz nagyon elgondolkodtató volt, hogy tánccal miképp is lehet kifejezni mindazt az érzést, amelyek megjelennek a képeken, a szövegben. Véleményem szerint Vass Imre tökéletesen átadta a mozgásával ezt a kedélyállapotot.

Az ilyen fesztiválok azért is jók, mert így az emberek közelebb kerülhetnek mind a művészekhez, mind a művészethez. Megismerhetik a különböző technikákat, eljárásokat. Ha elég kíváncsiak és érdeklődőek vagyunk rengeteg új ismeretre tehetünk szert, melyet majd később alkalmazni tudunk.

Végül pedig szeretném megköszönni, hogy esetemben kivételt tettek az alól a szabály alól, hogy a Capa Központ kiállítótermében nem lehet fényképezni. Így legalább egy kis szeletét át tudom adni annak az élménynek, amelynek részese lehettem a Fotóutca Fesztiválon.

Kiss Tímea

“A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá” Martha Graham

A tánc, mint életérzés

A tánc már 15 éve alkotja szerves részét az életemnek.

Az általános iskolával párhuzamosan kezdtem a Cassandra Táncstúdióba járni. Ekkor még csak jazzbalettet tanítottak, majd néhány évvel később profilváltás következett, ekkortól már modern tánctanfolyamként hirdették magukat. Ettől kezdve már több stílust tanítanak.

Minden csoport-az ovisok kivételével-4 táncot tanul meg évente. Ebből az egyiket mindenki megtanulja, és együtt táncolja el. Ez a finálé. A maradék háromból az egyik általában karakter tánc, ami inkább egy kifigurázós tánc. Ez kapcsolódni szokott az évzáró témájához.

A maradék két tánc stílusa pedig a csoport és a tanárok közös megegyezése alapján születik meg. A tavalyi versenytáncunk például egy gyorsabb kortárs tánc volt, míg a negyedik táncunk-amivel idén megyünk versenyre-egy lassabb látványtánc.

Ha már szóba jöttek a versenyek. Az Orion csoport-ahova járok-2007-ben alakult, és ez lesz az ötödik év, hogy versenyezni járunk. Néhány éve a tánciskola egyesület lett (Cassandra Táncművészeti és Sportegyesület), amelynek köszönhetően olyan versenyekre is eljuthatunk, amire csak egyesületek jelentkezhetnek.

A tánctanárokról még nem esett szó. Az egyesületben tanító négy tanárunk közül ketten is nívódíjasok. Nívódíjat olyan táncosok kapnak, akiknek munkája, életműve elnyeri a hozzáértők elismerését. Ugyanis nívódíjat csak megajánlani lehet valakinek, nem pedig versenyeznek érte. Hatalmas megtiszteltetés megkapni, ugyanis ez azt jelenti, hogy a szakma elismer. Tehát őszintén elmondhatom, hogy a legjobbaktól tanulhatok.

Viszont nem csak mi ismerjük el őket, hanem ők is elismerik azokat a diákjaikat, akik kiemelkedően teljesítenek. Minden évzárón különdíjat kapnak ezek a tanítványok.

Van még egy módja az elismerésüknek. Már két éve van lehetőség kimenni Ciprusra, illetve egy éve Máltára azoknak a diákoknak (8-10 fő), akiket elég ügyesnek, rátermettnek éreznek a tanárok. Ezek a lehetőségek körülbelül 8-14 naposak. Ilyenkor több nemzetiség összegyűlik (lengyel, görög, román, máltai, ciprusi, magyar) és közösen megtanulnak egy körülbelül 1 órás táncdrámát.

Nekem idén nyáron szerencsém volt kimenni 2 hétre Ciprusra és azt kell mondanom, hogy életem legnagyobb élménye volt és persze hatalmas megtiszteltetés, hogy lehetőséget kaptam rá. A 2 hét alatt négy előadásunk volt. Az előadás az 1974-es ciprusi görög-ciprusi török összecsapásról szólt. A táncdráma, amit előadtunk körülbelül 1 órás volt, amit 4 napunk volt megtanulni. A négy előadásból számomra az első volt a legmegindítóbb. Az július 15-én volt, pont a háború kezdetének 40. évfordulóján. Ez az előadásunk a fővárosban, Nicosiaban volt egy amfiteátrumban. A közönség nagyon élvezte, megadták azt a hangulatot, ami még jobban inspirálta, lelkesítette a táncosokat abban, hogy a legjobbat nyújtsák. Az utolsó két jelenetet már állva tapsolták végig.

Véleményem szerint két dolog miatt érdemes táncolni. Az egyik az saját magunk. Amikor táncolunk akár egy próbán, akár élesben a színpadon akkor megfeledkezünk minden másról. Csak a zene és a mozdulatok maradnak. Minden egyéb probléma eltűnik arra az időre. A másik dolog, ami miatt érdemes táncolni a közönség. Az a feladatunk, hogy ők is elfeledkezzenek a gondjaikról, amíg a táncunkat nézik és el legyenek varázsolva, élvezzék, amit látnak.

Azt hiszem ebből a kis ismertetőből kiderült, hogy számomra a tánc hihetetlenül fontos. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne velem tánc nélkül. Sok barátot köszönhetek ennek a sportnak. Rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb ebben a másfél évtizedben.

Egyszerűen imádom és tudom, hogy bármi is történjék a tánc mindig is fontos része lesz az életemnek.

Kiss Tímea

Mi a valódi és személyes célunk a sporttal?

Amikor sportról beszélünk, sokszor felmerül a kérdés, hogy mi is a célja. Mármint a sporttevékenységünkkel mi a személyes célunk? Arról nem kell beszélnünk, hogy van-e, mert biztosan van, legfeljebb nem fogalmaztuk még meg se saját magunk, se mások számára.

 

 

Nem az a kérdés, hogy van-e célunk a sportolással,

 hanem az, hogy tudjuk-e, mi ez a cél?                         untitled                    

 

Célunk lehet az örömszerzés. Mert a sporttevékenység, az aktivitás, vagyis maga a mozgás örömmel tölt el. Persze ezt nem mindenki, és nem mindig érzi így, főleg nem reggel hatkor, amikor megszólal az óra, mert menni kellene futni. De alapvetően a mozgást szeretjük. Nézzünk meg egy 2-3 éves kisgyereket! Mit csinál? Nyüzsög, mozog, játszik. Élvezi, hogy játszhat, mozoghat.

Ezenkívül lehet célunk az egészségünk megóvása, vagy helyreállítása is. Igen, a sport erre is jó lehet. Azon felül, hogy élvezzük is azt, amit csinálunk, jó hatással van szervezetünkre, keringésünkre, és ha még odafigyelünk arra is – főleg állóképességi sportoknál, pl. futás, kerékpár -, hogy az adott edzésen milyen pulzuszónában edzünk, akkor kifejezetten előnyös lehet a zsíranyagcserénkre is. Vagyis lehet célunk a fogyás is. Már akinek kell, vagy úgy érzi, hogy jó lenne ledobni pár kilót. Ez persze elég szorosan összefügg az előző ponttal, hiszen a túlsúly nem feltétlenül a legegészségesebb állapotok egyike, és már sokan számoltak be arról, hogy amikor sportolással leadtak 5-8, esetleg 15-20 kilót (vagy többet), megváltozott az életük, frissebbek, ruganyosabbak lettek, megteltek élettel, jobb lett a kedélyállapotuk is. Egyszerűen új emberré váltak.

 

Aztán az edzéssel lehet még célunk a jobb sportteljesítmény és jobb helyezés elérése. Vannak olyan sportolók, akik már nem csak azért mennek az edzőterembe, az uszodába, a pályára, és nem csupán azért ülnek a bringára, mert örömet okoz, és mert szeretnének egészségesek maradni, hanem mert eddig is elértek valamit a sport által, és ezt szeretnék megőrizni (pl. országos bajnoki cím).

Persze sok más célunk is lehet a sporttal. Ha nem egyedül járunk az erdőbe futni, vagy súlyokat emelni az edzőterembe, hanem mindezt társakkal, akkor az összetartozás élménye, a csapat hangulata, és ennek minél többszöri átélése is motiválhat minket sportolásra. A célok, amiket mi tűztünk ki magunknak, azok a célok, amik valóban fontosak számunkra, amikre igazán vágyunk, ezek fognak ösztönözni, inspirálni minket, és tovább hajtani akkor is, ha épp jobb lenne lustálkodni, vagy ha egy edzés (amit mondjuk az edzőnk írt elő számunkra) keményebb, és jobban elfáradunk, mint egyébként.

Kívánom mindenkinek, hogy találjatok magatoknak egy remek célt, ami arra ösztönöz, hogy rendszeresen sportoljatok… azért mert ez nektek valamiért fontos. Ha pedig nem találtok, akkor alkossatok magatoknak egy inspiráló célt.

Sok Sikert!

imagesTSOF362O imagesTWK3NB33

Czere Ildikó

A Ló és az Ember kapcsolata

A ló-ember kapcsolat fent maradt máig is, és ebben a “civilizált” világban az embernek egyre nagyobb szüksége van arra, hogy közel kerüljön a természethez. A nagyváros forgatagából jó néha kiszakadni, és visszatérni a természethez. Ha nem is sokáig, de legalább egy pár napra, vagy pár órára. Ma ebben is tudnak segíteni nekünk a lovak. Az, aki szereti a természetet, az állatokat, de nem tudja, hogy miként töltse el hasznosan a szabadidejét, az válassza nyugodtan a lovakat! Ez nem csak sport, hanem aktív kapcsolatot feltételez az állat és az ember között. Fel kell venni a ló mozgását, érezni kell azt, hogy mit akar, és a lehető legjobban segíteni őt abban, hogy minket szállítson. De nem elég az erő, és a testi harmónia. Ez a kapcsolat mindenképpen igényel egy lelki harmóniát is, nem csak testileg, hanem lelkileg is “egy hullámhosszon” kell lenni az állattal. Ezért olyan jó dolog, ha kikapcsolódásnak a lovakat választod. Ha foglalkozol velük rendesen, akkor egy testi, lelki, és fiziológiai edzettséget, harmóniát kaphatsz. Néhány ember különös képességét felhasználva teremt kapcsolatot a lovakkal. Közülük talán a kaliforniai Monty Roberts a legismertebb, a suttogók között . A suttogás azt jelenti, hogy ő és a hozzá hasonló emberek megtanulnák megérteni és használni a lovak testbeszédét. Így számunkra nem kellenek ahhoz a hangos szavak, hogy megértsék magukat az állatokat. Monty Robertsnek nagy célja van: szeretné elérni , hogy a világ, az ő tevékenysége révén a lovak és az emberek számára egyaránt egy kicsit szebbé váljon. Valószínűleg keménységgel is el lehet érni, hogy a ló megtegye  , amit várnak tőle ám sokkal jobb érzés, ha a ló önként dolgozik nekünk. Így az embernek is sokkal több öröme telik benne.

10498210_935243903171934_3632363940683155524_o

Én személyes tapasztalatból annyit szeretnék hozzátenni, hogy hihetetlen nyugalmat árasztanak a lovak. Akár nézzük őket miközben felszabadultan vágtáznak a mezőn, akár ülünk rajtuk, átérezzük őket. Elkezdünk mi is felszabadultak lenni, a gondok s fájdalmak eltűnnek. Mikor lovon ülünk s terepen vágtázhatunk, az ember úgy érzi hogy szárnyal. Fent van a magasban, kicsit álmodozhat és mindent szebbnek láthat. A lényeg csak az, hogy együtt kell érezni a lóval. Érteni a mozdulatait, indulatait,s követni őt. Ha ez sikerül, akkor a ló és a lovas kitűnő összhangban működhet együtt. A Suttogó című film, az egyik legjobb lovas film amit életemben láttam. Egy  kislány súlyos sérüléseket szenved, amikor baleset éri a lova nyergében. A kislány édesanyja rájön, hogy lánya és a ló sorsa elválaszthatatlanul összefonódik. Ezért lányával és a lóval azonnal Montanába utazik az egyetlen suttogóhoz, akinek különleges képessége van a lovak gyógyításához. Az egész film végigköveti, hogy a férfi milyen magas szinten tud kommunikálni a lovakkal.

Egy-két idézettel szeretném alátámasztani  leírtakat!

” Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló.”

” ….a lovak iránt valami ősi, kiolthatatlan érdeklődés,vonzalom,szeretet él bennünk. ”

„Ha valaki egyszer felül a lóra, és ha szereti a lovat, bele

szerelmesedik és nem valószínű, hogy utána el fogja hagyni a

lovaglást.”

images

Rádió születik: Interjú Holcz Csaba Krisztiánnal

Mikor az újságírói projekthez csatlakoztam, eldöntöttem, hogy az újságírás minden formáját kipróbálom. A soron következő az interjú. Mivel, az újságírás mellett a rádiózást is választhattam volna, az első interjú téma adott volt számomra. Megkértem Holcz Csaba Krisztián barátomat a rádió főszerkesztőjét, hogy egy interjú keretében mesélje el, hogyan fogtak hozzá a rádiós munkához? Csabával a könyvtárban futottunk össze. Éppen a számítógépnél dolgozott, de azért volt egy kis ideje és válaszolt néhány kérdésemre.

TRAFIKANT ANDRÁS: Mit gondolsz, miért éppen téged választottak főszerkesztőnek? Talán azért, mert mindig is érdekelt a rádiózás, vagy teljesen más van a háttérben?

HOLCZ CSABA KRISZTIÁN: A média világa a középiskola alatt vált érdekessé számomra, mikor jelentkeztem az éppen újraszerveződő iskolarádióhoz. Sok segítséget kaptam és magam is sok időt fektettem a rádiónkba és a saját karrierem építgetésébe. Lehetőségem volt több médiaműfajban is próbálkozni és eredményt elérni.
Azért választottam rádiós projektet, mert úgy érzem még nem értem el és tanultam meg elég dolgot ebben a szakmában. Amit viszont eddig tanultam igyekeztem bemutatni és hasznosítani. Végül kijelöltek arra, hogy próbálkozzak meg a főszerkesztői poszttal.

csaba1

T.A.: Ez a projekt már egy ideje elkezdődött. Milyen nehézségekkel kellett szembenéznetek a legelején?

H.CS.: Mindenki rengeteg lelkesedéssel és szorgalommal vágott bele a rádió felépítésébe, de az első lépések a legnehezebbek. Kell egy név, sőt egy teljes arculat a rádiónak, amit mind el tudunk fogadni. Leginkább ennek a megtalálása okozott nehézséget.

T.A.: Hogyan sikerült leküzdeni ezeket a problémákat?

H.CS.: Mindig felmerült egy-egy ötlet és le is írtuk őket. A legutóbbi találkozónkon már rengeteg kulcsszó gyűlt össze és hamarosan teljes lesz az arculatterv.

T.A.: Milyen szempontok alapján osztottátok szét a feladatokat?

H.CS.: Ez volt a legegyszerűbb. Szerencsére mindannyian más területen érezzük magunkat otthon, de belevágunk bármilyen más kihívásba. Egyelőre még az alapokat tanuljuk, hiszen ma már nem elég egy feladatkör ismerete.

csaba3

T.A.: Milyen ötletek merültek fel először?

H.CS.: Mindet nem tudnám felsorolni, és nagyon sokat csak megmosolyogtunk, de papírra került, hiszen ez a brainstorming szabálya. Az első ötleteink nem voltak elég pontosak azzal kapcsolatban, hogy mit is akarunk csinálni és mivel akarunk foglalkozni.

T.A.: Melyek azok, amik ezek közül megmaradtak?

H.CS.: A kezdeti terveink sokat formálódtak mostanra. Az biztos volt, hogy egy kulturált, fiatalos és színes rádiót akarunk létrehozni. Ami talán a legfontosabb, hogy mi megmaradtunk. Lehet bármilyen tervünk, a mi hangunk fogja legjelentősebben formálni a rádiót.

T.A.: Kitaláltátok, hogy milyen lesz a rádió arculata?

H.CS.: Már igen közel állunk a teljes arculathoz. A legutóbbi megbeszélésünkön nagyon sokat haladtunk ezzel a feladattal és sikerült megtalálnunk a közös irányt.

T.A.: Mikor lehet majd először hallani benneteket?

H.CS.: Jelenleg a legfontosabb feladatunk a tanulás és egy hosszútávon is működő rádió létrehozása. A fesztiválon, amikor bemutatjuk mit értünk el, biztos lesz műsorunk. Addig is podcast formájában hallhatjátok majd a műsorainkat. Pontos időt még nem tudok mondani, de az órákon is sokat haladunk a tanulással és már megbarátkoztunk a stúdióval is.

csaba2

T.A.: Végezetül, mesélnél nekünk a jövőbeni terveitekről?

H.CS.: Szeretnénk az iskola falain kívül is ismertté válni. Én úgy remélem, hogy sikerül felhívnunk magunkra a figyelmet és mi is egy „főiskolai projektből indult világsiker” leszünk. Ebben az iskolában nagyon fontosnak tartják a karrierépítést és ez nagy lehetőség lehet erre.

Az interjút készítette Trafikant András

2014.Október

A pécsi Punnany Massif töretlen sikere

A Punnany Massif zenekar nem egy új együttes. 2003-ban alakult meg a pécsi hip-hop undergroundnak ez a fajta megnyilvánulása. Körülbelül 10 évnek kellett eltelnie, mire a banda igazán befutott, elismert lett.
Személy szerint 2013 nyarán váltan a rajongójukká, amikor a Belvárosi Fesztiválon június 7-én ingyenes koncertet adtak és egy barátnőm megkért, hogy menjek el vele. Onnantól kezdve szinte az összes pesti koncertjükön ott voltam.
Tavaly nyáron még egy koncertjükre tudtam elmenni, amit pedig a Budapest Park Kapuzárási Pánik elnevezésű szezonzáró hétvégén rendeztek meg. Itt éreztem először igazán, mikor tízezer rajongó együtt énekli a dalszövegeket az együttessel. Ez az atmoszféra magával ragadó és utánozhatatlan.
Véget ért a szezon, következett a tél. A zenekar lemezkészítésbe kezdett, a rajongók pedig várakoztak.
A 2014-es szezont április 5.-én kezdték az Akvárium klubban. Telt ház előtt. A jegyek már jóval a koncert előtt elfogytak.
Ezután következett a Budapest Park szezonnyitó koncertje. Ezt a koncertet is teltház előtt zenélték végig a fiúk. A Budapest Park az a helyszín, amely Pesten rendszeresen biztosít koncert lehetőséget az együttesnek.
Ennek köszönhető az is, hogy július 25.-én a Parkban rendezték meg a srácok a „Tizen1ek vagyunk” elnevezésű koncertjüket is, amely egy születésnapi koncert volt, a Punnany Massif 11. születésnapját ünnepeltük. Nem meglepő, hogy a rajongók itt is megtöltötték a körülbelül tízezer férőhelyes Budapest Parkot.
A nyári szezon utolsó szabadtéri koncertje pedig a szeptember 26.-i Budapest Park szezonzáró koncertje volt. Természetesen szintén teltházzal.
Erre a koncertre majd később visszatérek, de muszáj megemlítenem, hogy szeptember 26.-án nem csak a koncert napja volt, hanem aznap volt a Kutatók Éjszakája is, amelynek kapcsán a Budapest Parkban is készültek egy programmal a koncertre érkezőknek. Mindenki kapott a bejáratnál egy PVC csövet. Különböző hosszúságúak voltak, amelyeket ha megfújtunk különböző hangon szólaltak meg. Ezzel egy Guiness rekordkísérletre készültünk. A kategória: „Ugyanazon dallam lejátszása hangolt csövek segítségével, ugyanazon időben és helyszínen a legtöbb ember által.” A rekord lényege egy fizikai-hangtani kísérlet volt, ahol a közönség egy egyszerű PVC cső segítségével egy óriás zenekart alkotva eljátssza az Örömódát. A világrekordot 2011. január 31.-én állították fel a Fülöp-szigeteken, ahol 1874 ember játszotta egyszerre a Queen We will rock you című számát. Ehhez képest Budapesten körülbelül 4000 ember fújta az Örömódát.
Miután világrekordot döntöttünk buliztunk egy hatalmasat a Punnany Massiffal. A srácok mindent beleadtak, hogy emlékezetessé tegyék az utolsó nyári koncertjüket. Két új számot is előadtak a hamarosan megjelenő lemezükről, amelynek bemutató koncertje decemberben lesz az Akvárium klubban.
Véleményem szerint, tehát a fiúk sikere abban rejlik, hogy imádnak zenélni, hiába 11 éves a zenekar nem unták meg a zenélést, szórakoztatást és ugyanolyan lelkesedéssel vágnak bele minden koncertbe. A rajongók pedig érzik ezt így ők is minden egyes koncertre ugyanolyan lelkesedéssel mennek el és bulizzák végig azt a másfél, két órát mintha az lenne az első Punnany Massif koncertjük.

Kiss Tímea

Filmek, filmek és filmek avagy a mindennapunk meghatározói

A mostani cikkemnél nagy fába kellett vágnom a fejszémet, ezért egy nem mindennapi eszközhöz nyúltam. Habár én szeretem a filmeket, rájöttem, hogy még az ismerőseim filmnézési szokásait sem ismerem, ezért közvélemény kutatást készítettem. Ehhez nagy segítséget nyújtott, hogy tavaly egy kis kitérőt tettem a közgazdaságtan felé és segítségemre sietett a  Google Drive.  Annak érdekében, hogy sok ismerősömhöz eljusson a kérdőív, a legkézenfekvőbb eszközként a Facebook-ot használtam. Éppen elegen töltötték ki a kérdőívet (természetesen névtelenül) ahhoz, hogy gondolatokat ébresszen, de senki ne várjon mély következtetéseket, hiszen ez nem egy nagy reprezentatív felmérés amit a szociológusok végeznek. Már csak azért sem lehet reprezentatív, mert sajnos, már magával az eszközzel is meghatároztam a válaszadók korosztályát. Tehát, a kérdésekre adott válaszokat ehhez mérten fogom kezelni.

Melyik korosztályba tartozol?

ábra002

Azon kívül, hogy egyfajta rálátásom lett az ismerőseim filmnézési szokásaira, az volt a cél, hogy egyszer majd egy filmkritikákat tartalmazó oldalt hozzak létre, amelyen olyan véleményeket írok majd, amellyel rá tudom venni a nézőt arra, hogy ezt, vagy azt a filmet ne hagyja ki, vagy éppenséggel elrettentsem attól, hogy megnézze. Ahhoz, hogy egy ilyen oldalt létre tudjak hozni, meg kellett tudjam, hogy az én ismerőseim milyen ehhez hasonló oldalakat olvasnak. A válaszokból kiderült, hogy a külföldi oldalak sokkal népszerűbbek mint a hazaiak. Ez persze azért nem olyan meglepő, mert a legtöbb film külföldről érkezik és ezért a legelső kritikák mindig annak az országnak a weboldalán jelennek meg először, ahol a film elkészült. Mondhatni azok, akik a külföldi oldalakat olvassák, első kézből kapják meg az információkat, amik lehetnek írásos vélemények vagy éppenséggel csak számok és százalékok. Az ilyen oldalak lényege, hogy a moziba járók egy-két perc alatt eldönthessék melyik filmet nézik meg legközelebb.

El szoktad olvasni a kritikákat vagy meghallgatod az ismerősök véleményeket mielőtt megnézed a filmet?

ábra010

De nem mindenki kritika alapján dönt, a legtöbben elolvassák, hogy miről is fog szólni a film és ha az megfogja őket, elmennek és megnézik. A cselekményhez hasonlóan ilyen szempont lehet még a rendező személye és az, hogy kik játszanak az aktuális filmben. Némely esetben, ezeknek a szempontoknak az ötvözete a döntő.

Mi alapján szoktál filmeket választani ha elmész moziba?

ábra011

A legtöbb válaszadó azért van mégis könnyebb helyzetben, mert mindig van egy olyan kedvenc rendezője vagy inkább egy kedvenc színésze, akinek mindig megnézi a legújabb filmjét, akármilyen rossz kritikát is olvasna arról a filmről.

Nagyon sokszor fordul elő az is, hogy nem mennek el azonnal megnézni a filmet, hanem megvárják amíg leadja valamelyik filmcsatorna vagy inkább letöltik az internetről. Ennek valószínűleg anyagi oka van. Másrészről viszont, a lakásunkban sokkal kényelmesebb megnézni egy filmet. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy otthon azt csinálhat az ember filmnézés közben, amit szeretne és nem kell más emberekhez alkalmazkodnia.

Hol nézel általában filmeket?

ábra004

Némely műfaj esetében, viszont igenis érdemes megvenni azt a mozijegyet. Sokan, már magáért a látványért is szívesen fizetnének. Az ilyen műfajok közé tartozik, például az akció és a sci-fi filmek. A családi filmek és a vígjátékok azaz az úgynevezett „tucatfilmek”, szintén a kedvelt műfajok közé lehet sorolni.

Melyik műfaj áll hozzád a legközelebb?

ábra003

Mivel, minden hónapban bekerül legalább egy darab ehhez hasonló film a mozikba, ezért sokan inkább – mint már feljebb is említettem – megvárják, míg leadja az egyik Tv csatorna, vagy megveszik a DVD-t. Ettől, persze nem csökken a film értéke, a DVD-n kiadott filmeket bárhányszor meg lehet nézni és vannak olyan filmek, amiket, ha sokadszorra is lead egy TV akárhányszor meg tudunk nézni. Ezért, persze nem is lepődtem meg, mikor a legtöbb megkérdezett arra a kérdésre, hogy van-e olyan film amit akár többször is megnéz, igennel válaszolt. Mivel, a válaszadók többsége még főiskolás vagy már dolgozik, nem engedheti meg magának azt, hogy minden nap leüljön és megnézzen egy filmet. Ebből kifolyólag, továbbra is a hétvége az az idő amit arra a célra fordíthatunk, hogy a párunkkal, a családunkkal vagy a barátunkkal megnézzünk egy jó kis filmet.

Milyen gyakran nézel filmeket?

ábra005

Trafikant András