A teáról

Kínát tekintjük a tea őshazájának. Kb. 5000 évvel ezelőtt ott írtak először a tealevelek jótékony hatásáról. Persze akkor még nem sejtették, hogy én is a lelkes jelentkezők közt leszek, aki a teák számtalan fajtáját és ízvilágát ki próbálja majd,de sebaj.

Ahogy minden elkezdődött.

A csésze szélét számhoz emelém és hol lassan kortyolva,hol pedig nagy adagot leküldve gyomromba iszogatám,eme csodás aromákat magában foglaló nedűt,mely igen hosszú múltra tekint vissza.
A legendák száma,melyek a tea felfedezéséről szólnak, végtelen. Egyike arról mesél, ahogy a véletlen volt az, mely a kínai császárt, Shen Nung (kr.e.2737)-ot, aki a tisztaságra mindig nagyon ügyelt és ezért az ivóvizéet felforralta, a tea ízére vezette: a szél néhány tealevelet a bugyogó vízzel teli edénybe fújt, melyek aranyszínűre színezték a vizet és kellemes aromát kölcsönöztek neki. A császár kipróbálta az italt és azonnal felfrissülve érezte magát. A tea azt követően a „középbirodalom” italává vált.

A tea Japánban
Csak kr.u.552-ben tanították meg a buddhista szerzetesek a teakészítés művészetét a japánoknak. Hamarosan a teafogyasztást egy részletesen meghatározott szertartással kapcsolták össze. A teaizmus kifejezése, amely sokkal később alakult ki, jól mutatja a japánok majdnem vallásos tiszteletét a tea iránt.
Megannyi rózsásnál-rózsásabb fajtáját ismerték meg a japánok eme fenséges italnak,melyet sok dicső ünnepség alkalmával töltöttek liter számra a formás kis teakannákba és szolgáltak fel sok hősiesen visszatért harcosnak az uralkodó oldalán helyet foglalva.

A tea árucikké válik

A pompás T’ang dinasztia (kr.u. 618-907) uralkodása alatt a tea Kínában széles körben elterjedt kereskedelmi árucikké vált. A tea így minden társadalmi réteghez került és többé nem maradt a felsőbb körök és a klérus kíváltsága.
A kereskedelem a teát is magáévá tevé és hamarosan sok ország piacának portékája lett,melyet hamar megszerettek a vásárlók.

Az első könyv a teáról
A 8. században a kínai Luh Yü néhány teakereskedő megbízásából írt egy háromkötetes könyvet a teáról. Ezzel létre is jött a tea első írott története, amely egyúttal az időközben nagyon kedveltté vált ital dicshimnuszává vált. Luh Yü-t még több generációval később is a tea védőszentjeként tisztelték.
A könyvolvasás jó, a teáról sok izgalmas,már-már fantasztikus mivoltát is firtató csodás regény szintjét suroló irománnyá vált. De a valóságot nem pocskondiázva,értelmet adva a tea mikéntjének tovább emelé annak nagyszerű mivoltát.

Európa felfedezi a teát
1610-ben érkezett az első teaszállítmány hajón Japánból Jáván át Amszterdamba. Ettől kezdve a hollandok 50 éven át voltak az egyetlen teaimportőrök, akik egész Európát ellátták az itallal. 1669-ben az angolok is beszálltak ebbe az üzletbe. Az angolok nagyszerűséget látva eme folyadékban és úriasságot,az angol lordoknak ajánlották fel először fogyasztásra és mikor a király és a királynő boldogan kortyolá ezt a nedűt,boldogan bocsáták népük emberei közé. A teaimport monopóliumát az általuk alapított Kelet Indiai Társaság egészen 1833-ig birtokolta. A szárazföldön is megtalálta útját a tea Európába. A 17. század közepén egy karavánnal 200 csomag tea érkezett Mongóliából születésnapi ajándékként I. Mihály, az első orosz Romanov császár számára. A karavánok Pekingből a Gobi-sivatagon át vonultak, át Szibérián, a Bajkál-tó mellett és tovább a Volga felé. Még a 19.századig is azt mondták az orosz karavánteáról, hogy jobb a minősége, mint a tengeri úton szállított teának, melyet nedves, kátrányos és dohós szagú rakodóterekben tartottak. Ezt a teát cukrozták a kellemetlen mellékíz miatt.
Nem kétlem eme mellékíz számtalan szebbnél-szebb gondolatot szült a fogyasztók fejében,de nap,mint nap terjedt a híre szerte-széjjel,de ahogy a könyv mellett az újság is napvilágot látott,az internet is felütötte fejét,bár az utóbbi csak azoknak tudott valami újat mondani,akik se a könyv se az újságolvasást nem tartották igazán fontosnak.

A teaóra bevezetése
1662-ben történt meg a teaóra hivatalos bevezetése az angol király, II. Károly udvarában. Ezzel a tea Európában is társadalmilag elismertté és a legfontosabb kereskedelmi áruvá vált.

A Bostoni Teadélután
A 17. század végén angol bevándorlók magukkal hozták a teát az USA-ba. Idővel itt is egyre több rajongója lett a teának, különösen a magasabb körökben, akik akkoriban tea összejöveteleket rendeztek. 1760 körül a tea a harmadik helyen állt az Új-Angliába importált áruk között. Ezzel Anglia, mely a Hétéves háború során pénzügyi válságba került, új bevételi forrást talált. A teát magas adókkal terhelték meg. Az egész országban ez heves ellenérzést váltott ki. Mely nem csupán a teát árusító boltok eladását rontotta,de a vevők hangulatát is feltüzelte.

A Kelet-indiai Társaság ( a legnagyobb tea kereskedelmi társaság) erre azonnali adócsökkentést kezdeményezett. Túl későn, az emberek bosszút forraltak. 1773 december 16-án Boston-ban a Szent András szabadkőműves-páholy tagjai mohikánoknak öltözve megcsáklyázták a Kelet-indiai Társaság kikötőben álló hajóit és 342 doboz teát a fedélzetről a vízbe dobáltak nem is belegondolva a felesleges pazarlás mértékébe. Ez az eset, mely „bostoni teadélutánként” híresült el, az angol uralom elleni szabadságharc kezdetét jelképezi Amerikában.

Kína elveszíti egyeduralmát
1834-ben William Bentinck jelentős ösztönzést adott az indiai teatermesztésnek. Kína ezért elveszíti addigi jelentős teatermesztés-monópoliumát.

A tea szállító hajó, a klipper
A teaimport monopólium vége után a brit hajózásnak 1834-től mindenekelőtt az amerikai oldalról erős vetélytársa lett. Hogy ezt a versenytársat kordában tartsa, megépítették a teaszállító hajót, az ún. Teaklippert: négy vagy több árbocú vitorlás hajók, éles hajóorral és karcsú hajótesttel. Viszonylag nagy rakodókapacitással rendelkeztek alacsony összsúly mellett és nagy sebességet tudtak elérni. Az egyik leghíresebb brit teaklipper az 1869-ben épített Cutty Sark, amely még ma is Greenwich-ben, a Temze partján látható. 1869-ben nyitották meg a Szuezi csatornát is, amely a teaültetvények felé kb.7000 km-rel megrövidítette az utat. Ezáltal lehetségessé vált a teaszállítás a gőzhajók számára is, melyeknek elég lehetőségük volt így, hogy az út során szenet tudjanak elraktározni. Eljött a teaklipperek vége, a modern kereskedelmi hajók időszaka kezdődött el.

Tánc-teadélután és teakultusz
A 20.század kezdetén divattá vált, hogy elmenjenek az emberek teázni. Egyre több „teaház” és szálloda kínálta az ötórai teát, az un. tea-time-t, és tea menüket. A 1913 körül Argentínából importált tangó különösen vonzóvá tette az ötórai teá-délutánokat. Az összehasonlíthatatlan tánctea-összejövetelek voltak a csúcspontjai a 20-as évek aranykorának. A sajtó folyamatosan növekvő őrületről számolt be a “tea-tangó” kapcsán.

A tea ma
A tea ma a kb. 3.5 millió tonna éves világtermeléssel (Forrás: Német Teaszövetség) a föld legnépszerűbb itala és a víz után ezt isszák a leggyakrabban.

Gergely Tamás 12.01

Egy csepp figyelem

Esik. Szerintem ez a tökéletes idő arra, hogy otthon leüljünk a kényelmes fotelba egy jó könyvvel és egy bögre finom meleg teával. Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy Magyarországon nincs a teázásnak szokása, rituáléja. Ha lenne, akkor az egy kicsit kiszakítana bennünket a rohanó hétköznapokból, egy kicsit magunkra figyelhetnénk, relaxálhatnánk, gondolkodhatnánk. Vagy este miután hazaérünk a munkából, iskolából csak leülni egy forró teával és nyugodtan végiggondolni a napunkat, vagy esetleg az előttünk álló napokat, hogy mit is kell majd elintéznünk. Kicsit összeszedni a gondolatainkat.

A teát nem lehet rohanva elkészíteni vagy meginni. A teának időt kell adni. Vizet kell forralni hozzá, hagyni kell ázni a teafüvet, finoman, tökéletesen beízesíteni. Aztán következik az elfogyasztás. Ott sem lehet rohanni. Lassan, nyugodtan kell kortyolgatni közben beszélgetni egy jó baráttal, családtaggal vagy amint már említettem elmerülni egy jó könyvben.

Szerintem a tea hangulat kérdése is. A hangulatunk befolyásolja, hogy milyen típusú, illetve. hogy milyen ízű teát választunk. Nekem nagy kedvenceim a zöld-, illetve a gyümölcsteák. Ezekből is többféle van otthon, a kedvemtől függ, hogy éppen milyet készítek el.

Mindenkit szeretnék arra kérni, hogy mikor teát készít és van egy kis ideje, akkor üljön le és nyugodtan, lassan fogyassza el, adjon egy kis időt magának pihenésre, gondolkodásra, feltöltődésre.

Kiss Tímea

A hideg napokra (forrás: Pinterest)

A nyugalom szimbóluma (forrás: Pinterest)

Egy jó könyv és egy bögre forró tea mindent elfeledtet (forrás: Pinterest)